Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - KÖSZÖNTŐ - Veres János hagyatékából - versek (Mezők szelei, Eltűnök, Napfény, Fekete május)
Veres János hagyatékából Mezők szelei Alvégi házak homályát hoztam, kapanyél tüntetett árnyékomban. Szegényszag járta át lomha vérem, a Naptól ifjonti lángom kérem. Kanászok s parasztok ráncos arcát a mezők szelei húsomba marták. Szenvedésüket megsirattam, s most előre nézek bús-riadtan. Golyóverte úti keresztek sajnálnak bár, de nem segíthetnek. A tarlón a kévék sír hant-glédák, porlasztják eleink hagyatékát. Nyújtsatok reményt, élők és holtak, álmaim cél nélkül csatangolnak. Megrakott asztalok felé kiáltom: Miért nem lakozhat jóság e tájon? Eltűnök Aranyam, házam, rangom nincsen, csak frissen vasalt fehér ingem. Nem hálok lány szagú nyoszolyában, májusi gyep a ringató ágyam. Vállamon nem feszül varázsköntös, alkonyat vérszínű fénye öntöz. Felszállók majd, s a néma légben eltűnik alakom észrevétlen.
