Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Marián Grupač: Távirat (novella)

Távirat

— Te szarházi! Hol voltál eddig? Legszívesebben... Miért kell mindig ennyire felcseszned?!

A lakodalmat, ha rövidebben is, de mégiscsak megtartották. De attól kezdve Ignác unokatestvérét mindenki csak Szarházinak hívta. Megörökölte ezt tőle a fia is — ő volt az ifjabb Szarházi, s a kocsmába már csak nagyon ritkán merészkedtek be, mert ha megjelentek az ajtóban, mindig a következő kérdéssel fogadták őket:

— Te Szarházi, nem kérsz kakaót?

— Hogy is volt a lagziban? De ne is kérdezd — szarul sült el!

Kalvan Bubeníkkal leültek a sarokban és egy-egy sört rendeltek. Odajött hozzájuk a postás, elnézést kért és odaadta Imrichnek a levelet.

— Hol kell aláírnom? — kérdezte Kalvan, de közben már türelmetlenül tépte fel a borítékot. Amikor elolvasta, letette a szemüvegét és kortyolt egyet a söréből.

— Rossz hírek? Történt valami? Csak nincs valami baj a lányoddal? — idegeskedett Bubeník.

— Ah, nem, nem. Minden rendben van. — szólalt meg Kalvan, s gondolkozva hozzátette. — Zdenka arra kér, hogy az ünnepek alatt látogassam meg a városban, mert már igen régen nem voltam nála.

— Akkor fogd magad és menj. Mi ezzel a gond? — kapcsolódott a beszélgetésükbe Repina, a postás.

— A karácsonyt legszívesebben itthon tölteném...

— Ne foglalkozz vele, van még időd dönteni... — mondta Bubeník, s felemelte a korsót, hogy igyanak.

— Isten, isten! — nevette el magát Imrich, s még az orra is beleért a finom, fehér habba.

Lassan éjszakába nyúlt az est, s a kocsma elcsendesedett. Jakub Imrichhel kiitták a sörüket és lassan szedelőzködtek. Kalvan odaszólt a postásnak, aki szintén készülődött.

— Hé, Medard! Gyere ide egy pillanatra, kérlek.

— Mi baj van?

— Szeretnélek megkérni valamire. Van tollad és papírod?

— Van. Várj, itt van ni!

Kalvan írt valamit a papírra. Bubeník a postással együtt értetlenül bámultak

rá.

— Itt van. Küldd el ezt a táviratot a lányomnak, itt van a címe is. Megbízhatom benned?

— Természetesen. Persze, persze. Holnap megkapja.

Elbúcsúztak és kiléptek a hideg, decemberi éjszakába.

Repina feltette a szemüvegét, és elolvasta a távirat tartalmát:

— Karácsonykor itthon jó meleg van. A város hideg. Várlak. Apád.

Juhász Dósa János fordítása