Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - KÖSZÖNTŐ - L.Erdélyi Margit: Sütő András drámájának interpretációja (tanulmány)

Sütő András drámájának interpretációja

elől, hogy majd később legmegbízhatóbb kísérője legyen Lisbethnek a választófejedelemnél tett látogatásakor Berlinben. Kolhaas ekkor még tudatosan vagy tudattalanul áltatja magát azzal, hogy az ő törvénytisztelete fog győzni a nyíltan lázadók vagy törvényszegők ellenében, de a drámába „beépített” asszociatív kód mást jelez. Müller körmönfont magyarázatakor már Lisbeth indulása előtt is felüti fejét a kétely. Már ekkor tartunk tőle, hogy a Kolhaas által nagyrabecsült választófejedelem, a törvény, a jog, az igazság őre aligha biztosítja a Kolhaasok igazát, békéjét, érdekeit. Ezt az aggályt megerősítik Nagelschmidt szavai is, ő a lázadás pozíciójából ugyan, de a realitás talajáról szól: „A törvény ősszentsége? A törvény bácsi? ... az a császár, a választófejedelem, a tronkai Vencel és a kancellária. Törvény bácsi szabályozza a viselkedést, a munkát, a szerelmet ... mit álmodjunk, mit olvassunk, miről miként vélekedjünk.” (142.) A barát szavai ráébreszthetnék a főhőst, hogy tulajdonképpen egy láthatatlan „fiktív” hivatallal áll szemben, nem is emberekkel, hanem státusokkal viaskodik. A hivatal egy misztifikált szervezet, amelyben a konkrét személy, a konkrét kérés is átértelmeződik valamely általánosuk, megfoghatatlan jelenséggé. A kérvény megírását Kolhaasnak a fentebb kifejtettek miatt Müller Ferencre kell bíznia, aki a fejedelmi kancellária tanácsadója, a jogi tudományok megszállottja, egy jó ismerős, akit Lisbeth annak idején visszautasított mint udvarlót. Müller szinte ugyanúgy vélekedik a törvényes rendről, mint Nagelschmidt, Kolhaas „aranymérleghez hasonló jogérzetét” (148.) naivitásnak nevezi. Diplomatikusan, a törvény embereként vázolja a korabeli jogrend reális képét. „Mert nincs esendőbb lény az embernél. Mai jogrendszerünk szerint megítélve: ha megszólal, minden századik ... százharmadik szavával a törvénybe ütközik. S van fogalma arról, hogy reggeltől estig mit fecsegnek össze az emberek? (144.) A hivatal, kedves barátom, egységes, összetartó család. A családnak egyetlen tagját sem tanácsos rágalmazni. (147.) A törvény igazsága általános és, sajnos, hozzávetőleges. Mint a katonabakancs.” (148.) Jogemberként eleve úgy szerkeszti a folyamodványt, hogy a császári hivatali „igazság” meg ne sérüljön, hogy Kolhaas valóban igazságos követelése ne tűnjön sértőnek a hivatallal szemben, s a kérelmezőnek rejtve maradjon esetlegesen is feltételezhető rebellis magatartása a fennálló renddel szemben. Ezért a fejedelem iránti valós tiszteletét és jogos kérelmét is a hízelgés szavaiba kell csomagolni. „Nincsen már értelme a leírott szónak?” - kérdezi Kolhaas. „Csak értelmezése, kedves barátom” - válaszol rá Müller (149.) Kolhaas megdöbben Müller okfejtésein, elutasítja a szavakkal való hamis mesterkedését, s mintegy vallomásként újra fogalmazza a fejedelem jóságába vetett hitét. „Szükségem van rá, mert nem akarok önkezűleg törvényt szabni. Elegendő nekünk Münzerék példája. A gyermekemet, a feleségemet akarom boldognak látni, s minden vágyam, hogy pörösködés helyett a csikóimban gyönyörködjem. A gyümölcsfáim között és a vásártereken érzem jól magam, és Krisztus urunkkal mondom a megbántottaknak: kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (150.) Müller bizonyos meggondolásból nem Kolhaast (akit nem néznek jó szemmel az udvarban), hanem a feleségét, „a gyámoltalan asszonyt” akarja bejuttatni a fejedelem színe elé a gondosan megírt „imádságos” kérelemmel. Aggodalom és remény váltja