Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - KÖSZÖNTŐ - L.Erdélyi Margit: Sütő András drámájának interpretációja (tanulmány)
L. Erdélyi Margit is egyben) Kolhaas rádöbben saját tévedéseire. Valami makacs szenvedély azonban továbbra is megtartja őt abban a hitében, hogy törvényes úton szerezhet elégtételt minden sérelméért, most már nemcsak az ellopott lovakért, hanem felesége értelmetlen haláláért is. Ez a rögeszmés ragaszkodás sodorja őt tovább az eseményekben a következő drámai csúcsig, az illúzió haláláig. AZ ILLÚZIÓ HALÁLA részletezőbb feldolgozást kívánt a drámaírótól, mint az idill ábrázolása. A makrovilág pozitív és negatív vagy éppen változékony manipulativ erői csapnak össze a mű világának ezen a szintjén. A reformáció korának „magatartása” tele van ellentmondásokkal. Látjuk, ezek parciális feloldására sem lesz képes egy Kolhaas habitusú főhős, mert a hatalom nem az ő kezében van, ráadásul a valóságelv sem vonzza őt, csupán valamely sajátos saját ideológia. Principiálisan ő az a hős, akinek a szépség és tragikusság magaslatain érdemi ellentetteket kellene véghezvinnie, ehelyett konoksága és ellenzős látásából adódó tévedései szedik az áldozatokat. A maga által épített illúzióvilág személyközi kapcsolatai pedig kellő mennyiségű ráismertetéssel szolgálnak az általa tisztelt törvény működéséről, „az igazság győzelméről”. Ebben a szférában azokat az alakokat sorakoztatjuk fel, akik kettős (pozitív és negatív) viszonyulásukkal a tévedések és hibák felismerésére provokálják a főhőst. Szavaikkal, illetve tetteikkel egyaránt támogató/támadó magatartást érvényesítenek a főhős irányába és fordítva. (Lásd a 2. sz. ábrát!) Nagelschmidt Luther + Müller Vámos Mann 2. sz. ábra Zauner Nagelschmidtet kell elhelyeznünk a kör legfontosabb pozíciójában, ti. ő az az ellenzéki partnere hősünknek, aki minden életszférájának részese. Barátként az idill világában is megjelent, pontosabban berontott/bemenekült a poroszlók Kolhaas Mihály
