Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - Maros András: Csendes kikötő (elbeszélés)

Maros András

Csendes kikötő

Megnyálazott ujját a magasba tartja: beazonosítja a szélirányt. Mélyet szippant a horvát halászfalu langyos, sós levegőjéből, és beleharap egy csillogó zöld almába. Két pofára zabálom az egészséget: jó levegő, vitamin, kedves egészségedre, test! — gondolja, lehet, hogy mondja is; elmosolyodik, majd hirtelen hangulatváltással gyanakvóan pillant a gyümölcsre: vagy mégsem? (Kimondott szó és gondolat, amióta egyedül él, nem válik el egyértelműen — sokszor azon kapja magát, hogy gondolatai mosolygássá, morgássá, dörmögés- sé formálódnak.) A szép almák maguktól nem lesznek ilyen szépek, nyilvánvalóan vaxolják őket. Az igazán egészséges almák, a bioalmák, például, nem csillognak. Azok matt színűek. A jó bornak nem kell cégér — e közhely megjegyzése nyomán egyik szemöldökét fölrántja, és lehordja magát, amiért ezzel az oda nem illő kifejezéssel élt. Elvei szerint a pontos fogalmazás, a relevancia a gondolatok szintjén is elengedhetetlen.

E csendes, sovány U alakú öböl optimális helyszín a meghalásra.

A moccanatlanságot egy-egy arasz nagyságú hal bukfencezése töri meg, lágy csobbanással hagyják el a vizet, s érkeznek vissza. A levegőben lét vonzza őket vagy a vízbe csobbanás öröme? Kissé előrehajol, hogy szemmagassága közelebb kerüljön a víz felszínéhez; megpróbál nem fókuszálni egyetlen pontra sem, csupán így van esélye arra, hogy elkapja a homályos látóterébe be-bekerülő hal vízbe pottyanását. Önmaga szórakoztatására egyiket-másikat lepontozza. A magasság számít és a művészi hatás (műkorcsolyából kölcsönzött fogalom), legfeljebb hat pont érhető el. A parttól mintegy ötven méterre horgonyoz egy ócska hajó, közvetlenül mellette bukkant fel az imént a verseny eddigi legszebb ugrását bemutató hal — magasság: 5.8, művészi hatás: 5.9. Sárga vászonnadrágját csapkodja, így nyilvánítja ki tetszését.

A motorosokat rendre megtekinti: hátrafordul a vízre néző, attól csupán egy-két méter távolságban lévő pádon, melynek ülő felületeként szolgáló öt darab vékonyka fa keresztlécét és két farúdból álló háttámláját lila vas tartja egybe — a talpak és a karfa. Az egyik motoros már kétszer is elhúzott. Robogó, ez a helyes szó, nem motor. Pontos fogalmazás, figyelem! Először lassan haladt, kis gázzal, nézelődött a robogós, jobbra-balra, meg-megtekerte a pedált, amitől nem ment gyorsabban, mégis. Ő is megtekerné, ha tengerparti robogós lenne, annyira kínálja magát, míg a kéz húzza a gázt, a pedálon pihen a láb, tétlenkedik, persze hogy megtekerné. Ugyanaz a kismotoros visszafelé gyorsabban hajt, a hátsó kerék fölött imbolygó csomagtartón egy őszibarackkal teli kosár billeg, nem derül ki, miként van rögzítve, a rázkódástól egy-két