Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - Ferenczy Viktor versei (Akribín antirím, Gondolatok, Jövőnk, Könyörgés) és prózája (Teljes tudatában az összes pillanat egyediségének, lovagok és lovagrendek, 36 gonosz fejtetőn állva, Önéletrajz, Fa)

Ferenczy Viktor prózája

tartottam a legkellemetlenebbnek, ilyenkor valami potyogott belőle, és én nagyon fáztam.

Egyszer aztán kikerültem a fát, és létrehoztam a második és a harmadik dimenziót. Rájöttem arra is, hogy nem szükséges a fának jönnie felém, a fa szemszögéből én megyek feléje. A naprendszerünk pedig kilenc bolygóból áll, amik egy központi csillag, a Nap körül keringenek. A Földünk ötmilliárd éves, az ember kétmillió éve jelent meg rajta, a Pogány köszöntőt meg Radnóti írta...

Valaki gyengéden rázza a vállam. Kinyitom a szemem, egy arc hajol fölém.- Mondd szépen azt, hogy mama}.- De hát miért?- Hogy aludtál, kisfiam? - mosolyog rám anyám.

‘Ferenczy Viktor (e. n. Rozbroy Viktor, 1981) Pozsonyban él, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója.

Erőszak, fametszet, 1945, az„Ecce Homo” című sorozatból