Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Ferenczy Viktor versei (Akribín antirím, Gondolatok, Jövőnk, Könyörgés) és prózája (Teljes tudatában az összes pillanat egyediségének, lovagok és lovagrendek, 36 gonosz fejtetőn állva, Önéletrajz, Fa)
Ferenczy Viktor versei vezénylik ki s be parancsnokaik. Harántcsíkolt izmaiba kukacok fúrnak lyukat, maguknak téli menedéket keresve. A simaizmok üregeiben összkomfortos luxusüdülőket és turistaközpontokat építenek ki a nyűvek, valahonnan a rekeszizom túlsó oldaláról érkezett munkások, magukkal hozott rothadó tüdődarabkáiból. Szülészetté átalakított kórházaikból a lárvasírás centiméterekre elhallatszik. A májból, miután elfogyott, a szívbe helyezték át a birodalom központját. Generációk váltják egymást, apák eszik a nagyapákat, fiúk az apákat, lassan elfogynak a harántcsíkolt és simaizmok, az üdülőközpontok és kórházak, nincs már hova áthelyezni a fővárost, 5 nem marad más, csak turisták, munkások, otthontalan családok, nyűvek, férgek, kukacok és tisztára rágott fehér csontok. Könyörgés Léha céda vagyok lopok, csalok, szerelmet keveslek, kereslek Téged - nézlek - kérlek, légy még és én... megosztom s lehozom az eget neked
