Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - Ferenczy Viktor versei (Akribín antirím, Gondolatok, Jövőnk, Könyörgés) és prózája (Teljes tudatában az összes pillanat egyediségének, lovagok és lovagrendek, 36 gonosz fejtetőn állva, Önéletrajz, Fa)

Ferenczy Viktor*

Akribín antirím

Lebegő levegőben úszik és kúszik kergülő, perdülő agárként, madárként a vadászgép.

Bomba koppan, gomba robban: tőled röppen fehér veréb, tőled röppen fehér menyét.

Gondolatok

Színes foltok vasalják a fehéret, a parabola fél szárán úsznak előre, hogy aztán a papír szélén leessenek. Csobbanásuk elhal, aurájuk feketén világít...

Nem akarnak semmit,

arról meg igazán nem tehetnek,

hogy van jelentésük,

melyet időnként belélegeznek

a tévéképernyők és a nagyságos elmék.

Jövőnk

Homloküregében, az orr és a szem kapuin áttörve lesoványodott, új otthonra lelt család rakta le bőröndjeit, utazótáskáit.

Száján keresztül giliszták ezredeit