Irodalmi Szemle, 2002
2002/5 - Gágyor József: A cigányok a tallósi nép ajkán élő szólásokban és közmondásokban
Gágyor József A cigányok a tallósi nép ajkán élő szólásokban és közmondásokban A szakirodalomból tudjuk, hogy az észak-indiai eredetű cigány népcsoport eredeti lakóhelyét Kr.u. az 5-10. században hagyta el. Magyarországon először I4l6-ból származó források említenek Brassó mellett táborozó cigányokat. Néhány évtized múlva már az európai országok nagy részében megjelentek. A cigány nyelv indiai rokonságának felfedezője Vályi István Hollandiában tanuló református teológus nevéhez fűződik (1776). A cigányok gazdag és változatos folklórjuk elemeit a vándorlás során érintett országok, illetve a letelepült csoportokat körülvevő népek folklórjából vették át. Az európai szokásoktól eltérő, sok esetben azokkal össze sem férő életmódjuk miatt napjainkban is számos előítélet veszi körül őket. Hogy a 15-16. század fordulóján kialakuló Tallóson mikor jelentek meg az első cigányok, arról nincsenek adataink. Azt viszont tudjuk, hogy a cigánykérdés már a 17. század végén komoly gondot okozott Pozsony vármegyének. Az 1700-ban Bazinban tartott közgyűlés elrendelte, hogy a cigányoknak az egész vármegye területéről egy hónap leforgása alatt távozniuk kell. A szigorú rendelkezés értelmében mindazokat a cigányokat, akiket egy hónap elmúltával a vármegye területén találnak, közönséges tolvajoknak és gonosztevőknek fogják tekinteni, s törvényes eljárást indítanak ellenük. A rendelkezésnek azonban nem lett meg a foganatja. Mária Terézia és II. József megkísérelte szervezett letelepítésüket, de az ő igyekezetük is sikertelen maradt. A tallósi hitelszövetkezet 1930. november 30-án felvett jegyzőkönyve a cigányokkal kapcsolatban siránkozva panaszolja: „A lakosságra nézve pedig valóságos átok ezen több mint 300 cigány eltartása; nagyobb veszedelem ez a sáskajárásnál, mert ez örökös koldulásból és lopásból tengeti nyomorult életét.” Tallóson eredetileg a falu déli szélén, a Cigánylaposnak vagy egyszerűen csak Laposnak mondott községrészen volt a cigánytelep. A Pozsonyeperjes felé vezető országút bal oldalán, a falun kívül, a Dinnyésdombnak nevezett homokdombon ez idő tájt mindössze 7 cigány család lakott. Amikor 1938-ban leégett a Lapos, a község a kárvallottakat a dinnyésdombi cigányok mellé telepítette át. Ily módon épült ki a Péró, a tallósi cigányok szálláshelye. 1960-ban Tallóson 271 cigány élt. A 15 éven felüli férfiak száma 56, az ugyanilyen korú nők száma 68, a 15 év alatti gyerekek száma pedig 146 volt. Analfabéta volt 43, ebből 12 nő. A munkaképtelenek száma 65, ebből 17 nő, a nyugdíjasok száma pedig 21 volt. A cigánytelep 41 viskójában 44 család 255
