Irodalmi Szemle, 2002
2002/5 - Gágyor József: A cigányok a tallósi nép ajkán élő szólásokban és közmondásokban
A cigányok a tallősi nép ajkán élő szólásokban és közmondásokban tagja lakott kritikus körülmények között. A község belterületén csupán 2 család lakott 16 családtaggal. 1962-ben a 44 viskót már 45 család lakja 304 lakossal, köztük 81 iskolaköteles gyerekkel. A 2070 lelket számláló községben a cigányok aránya 14,68%. A Péró közepén egy gémeskút díszelgett, erről hordták a vizet mindannyian. A zenéhez csak néhányan értettek közülük, ezért a falubeliek „paraszt cigányoknak” tekintették őket, szemben a zenéhez értő vezekényi vagy vízkeleti „úri cigányokkal”. Asszonyaik közül egy sem volt munkaviszonyban, a gyermekáldás bőséges volt. Lavu Károlyné Betyár Etela például, aki 1904-ben született, 16 gyermeket szült, Lavu Lajosné Lakatos Ilona, aki 1922-ben született, 15 gyermeket hozott a világra. A gyerekekre családi pótlék címén hatalmas összegeket vettek fel, ám ennek úgyszólván semmi látszatja nem volt. Az utolsó vajdájuk Lakatos Sándor volt. A pörlekedésekkor ő szokott igazságot tenni, a verekedéseknél pedig rendet teremteni, szükség esetén a „csendőrökért” futni. 1963-ban bekövetkezett halála után — cigánybírói tisztségben — fia, az édesanyja vezetéknevét viselő Farkas Móric lépett a nyomdokaiba. 1978-ban a község a Pérót likvidálta, a Dinnyésdombot földtúró gépekkel a környező talajszinttel egyenlővé tették, s megkezdték a terület rekultiválását. Likvidálták a Péró szomszédságában lévő zsidótemetőt is. A cigányok egy részét széttelepítették a környező falvakba, más részét pedig átköltöztették a volt Péró közelében található Jegenyés majorba. Tánczos Antal tallósi lakos mesélte a múlt század 80-as éveiben: „Amikor a Péróbú szét akarták telepíttennyi a cigányokot, Dohányos, a kösségi elnök behíta a Gubacs Jancsit, te Jancsi, aszonygya, há neked is kő gondúkoznyi, hogy e kő menned laknyi valahova. Mozs gyütt a törvény, nem tehetünk ellene semmit. Há mit én, aszonygya Jancsi, apám, anyám it született, aszonygya, mennyen el a törvény, ács csak mozs gyütt ide! Há elnök, Dohányos, nem tudót rá felenyi semmit. Há mi csinájok vele, aszonygya, e köllöt hagatnom, aszonygya. Há mese nincs!” 1979-ben a község lakosainak a száma 1817. A cigányok száma 96; 12 család a Jegenyés majorban, 8 pedig a községben lakik. 1983-ra — a visszatérőkkel — a cigányok száma már 192-re szaporodott. Jelenleg a közel 1600 lélekszámú Tallóson kb. 200 cigány lakik; ezek a község három pontján összpontosulnak: a már említett Jegenyés majorban, a Felsőmajorban és a Rajcsúrnak nevezett épületben. A Felsőmajor a Feketevíz folyó jobb partján, a híd szomszédságában álló nagyobb épület. Valaha uradalmi kocsma, melynek zárt udvarán szállást igénylő fuvarosokat is fogadtak, később a tallósi uradalom igazgatási központja. 1972-től folyamatosan cigány családok foglalták el, 1985-ben pedig már az egész majort cigányok lakják. A Rajcsúrt — mely a község középső részén található — gróf Esterházy Mihályné építtette 1910 körül parádés kocsisai számára. 1994 végén a község az épületet a cigány családok befogadására engedte át. A cigányokkal — az egyre gyakoribbá váló elnevezés szerint a romákkal — való együttélés hatása megmutatkozik a lakosság frazémaállományában is. Az alábbiakban — vezérszavaik ábécérendjében — a község ilyen jellegű
