Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - öllős Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Öllős Edit Nem kellene már hétmérföldes csizmát húzni, különösen, ha immár mögöttünk az ezredforduló?! — Munka és egészség. E két dolog megy egymás rovására. — Nahát! A kreativitás képlékeny! — Tanács. Csak a MOST számít! Ne nosztalgiázz, ne gondolj a jövőre! (Holnapra sem, de a következő órára sem!) Csak a pillanattal törődj, azt esetleg elemezheted is! Az elkövetkezendőket bízd Istenre! — Mielőtt filozofálni kezdenél, színezd ki a pillanatot! Rakj rendet magad körül, öntözd meg virágaidat, fésülködj meg, főzz egy kávét, lopj el egyet tartalék cigarettáid közül, nassolj egyet, olvass bele példaképed Ars poeticájába, szellőztess ki, mosolyogj rá felebarátodra, kívánj jó étvágyat bulímiás lakótársadnak, hallgass egy kis Bachot, cserélj eszmét Istennel, hívd fel édesanyádat (és fogadd meg tanácsait), etcetera, s majd rájössz, nincs is értelme filozofálni. írj össze inkább egy marék intermezzót! — Biztatás. Magányosan sok-sok ember között, mégis szép a világ! Ha ezt összerakod, talán képes leszel együtt gondolkodni velem... — Felebarátaim. Ha az ostobaságról írnék, napok alatt elkészülne egy regény. — Számvetés. A tűsarkút a sors zárta ki életemből, a sminkből kinőttem, az alkotás ingadozik. Csak a lelkem örökzöld. — Az író magyarázza az életet — mondta Márai. Én csak a magamét. (Másét csak adagolom magamnak.) Akkor ez életművészet? — Szilveszter éjjelén találkoztam az élet értelmével. Az igazság szembejött velem, kucsmában, behavazott kabátban, a biztonság meg az utca túloldaláról köszöntött rám. — Önkritika.
