Irodalmi Szemle, 2002

2002/5 - Szepesi Attila: Arcimboldo-szonettek (részlet)

Arcimboldo-szonettek

* * *

Kardnyelő. Áll a vásártér gyepén, körötte bátyus kupec-nép tolong.

Vaslánc csörömpöl durva bőrövén, míg várakozón megperdül a dob:

kezéből égre mered görbe kardja, a napsugárba mártva szertelángol.

Ahogy elszántan a magasba tartja, izzadság gyöngyöz busa homlokáról,

majd hirtelen hátraveti fejét s míg elhalkul körül a kósza nép; lesik pisszegve, moccanatlanul,

ahogy torkán ledöfi görbe kardját, majd elereszti cifra markolatját s szemében poklok veres lángja gyúl.

* * *

Zimankóba vész farsang kurta farka, a bolondünnep vége fele jár.

Egymásra ront két lovag: Konc király meg a kákabélű Cibere-vajda.

Zene halkul, fogytán a teli tál, csak száraz morzsák árválkodnak rajta. Butellában kotyog a lőre alja; de itt-ott kapatosan trombitál

néhány álcás bolond. Lyukas cipőt meg záptojást dobál a ház előtt s krumplihéjat a kószálok nyakába.

Ez kecskebak, amaz szottyadt boszorkány, bakördög és csörgősipkás pojáca, kinek veres láng lobog ki a torkán.