Irodalmi Szemle, 2002

2002/5 - Szepesi Attila: Arcimboldo-szonettek (részlet)

Szepesi Attila

Arcimboldo-szonettek

(Részlet)

Valahol Japán és a Hold között Nakonxypánhan kajla bábok élnek: téli-nyári álomba öltözött kóró-, de mégis emberforma lények.

Az aprajuk hőscincérrel komázik s csigahéjban kucorog, míg a nyurgák nyakuk a fegenyék csúcsába nyújtják s fülelik, a szél miről harsonázik.

Lábuk gyíkláb, a fejük mákgubó.

Néha maguk is halkan dudorásznak, méz-illatú szirom-esőben áznak,

s míg cseresznyefákról pereg a hó, mind somolyog és nem lesz úrrá rajta a percek és a tények rémuralma.

* * *

Bányász. Lmbolyog árnyék-ülte tárnán, fejére porló szénrögök görögnek.

Társa leskelő, karmos ördögöknek; lábán csizma, kezében kurta csákány

Vaksi vakond zegzugos járaton, függnek fölötte roppant szénfalak. Néha kivet a torlódó halom elébe tigris- meg sárkány fogat.

Körötte borzongató éjszaka.

Árnyéka sincs, az árnyék ő maga; sisakján pislákoló lámpa ég.