Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - KÉT VENDÉGKRITIKA - Korcsog Balázs: A Héj helye
KÉT VENDÉGKRITIKA Oravecz Imre költészetét az 1994-ben A chicagói magasvasút nibtrose-i álomásának rövid leírása címmel egybegyűjtött verseinek köszönhetően azonban Tandori és Petri lírájától teljesen eltérő módon ismertem meg: a gyűjteményes kiadás — mely a Héj-kötet 1994-es verziójától az akkor még készülőfélben lévő Szajla-versekig ívelt — a kötetek kronologikus rendjében mutatta fel Oravecz költői életművét. Míg tehát Tandori és Petri líráját a kilencvenes évek közepétől kiindulva előre- és visszafelé, azaz mintegy kétirányban ismertem meg, addig Oravecz Imre költészete egyfajta linearitás- ban, lírai egyirányűságban, a kötetrend egymásutániságában tárult fel számomra. Értelemszerűen az első kötet, a Héj jelentette a „belépőt” Oravecz költészetébe — életművében ezért is áll a Héj az első „helyen”. Az 1972-ben megjelent Héjnak több okból — szerzője első könyveként, illetve az 1970-es évek elején induló új magyar líra egyik nyitóköteteként — is kitüntetett helye van Oravecz Imre költészetében és a magyar líra történetében. De mi is ez a hely? Mi a Héj helye? A Hépak először is van egy líratörténeti helye. Ezt a költészettörténeti pozíciót mindenekelőtt Paul Celan halálának éve (1970), a líratörténet modern-posztmodern korszakváltásával kapcsolatban gyakran emlegetett Ashbery—Celan—Bonnefoy háromszög, a magyar költészet történetében elfoglalt helyét pedig az új magyar líra további nyitókötetei jelölik ki: Tandori első két kötete, a Töredék Hamletnek (1968) és az Egy talált tárgy megtisztítása (1973), Orbán Ottó új pályaszakaszának első darabja, A föltámadás elmarad (1971), és Petri első kötete, a Magyarázatok M. számára (1971), A Héj Tandori első kötetével áll a legszorosabb kapcsolatban, tulajdonképpen „ugyanazt” a líratörténeti helyet foglalja el: mindkét kötet a későmodern — Tandorinál inkább nyugatos-újholdas, Oravecznél pedig celani indíttatású személytelen, tárgyias/objektív — líra jellegzetes darabja. Első köteteik későmodern poétikája után a paradigmatikus fordulatot mindketten második kötetükkel, a Talált tárgyal, illetve a Föld területtel (1979) vitték véghez: a Töredék Hamletnek így a Héj, a Talált tárgy pedig a Földterület párdarabjának tekinthető. A (késő)modern líra — mondjuk Pilinszky és Celan által más-más módon kitett — végpontja voltaképpen Tandori és Oravecz költészetének kiindulópontja. Csaknem harminc év elteltével — a Magvető után ezúttal a Jelenkor Kiadó gondozásában — ismét napvilágot látott Oravecz Imre első kötete. Második, helyreállított kiadás — olvashatjuk a könyv copyright-oldalának tetején. Második kiadás — ez idáig még érthető: az első kiadás éve 1972, a másodiké pedig 2001. De mi az, hogy helyreállított kiadás? A kötetnek ezen a helyén azt várnánk, hogy változatlan vagy javított és/vagy bővített és/vagy átdolgozott kiadás — ám e helyett, illetve e helyütt azt olvassuk: helyreállított kiadás. Mi az, hogy helyreállított kiadás? Helyreállítani leginkább egy épületet, többnyire egy megrongálódott vagy lerombolt építményt szoktak — a helyreállítani kifejezés ennyiben a kötet építményhez hasonló, architektonikus felépítésére utal: az olvasó előtt így a verseskötet mint épület képe körvonalazódik. Helyreállítani egyrészt tehát annyit tesz, mint — a szó szoros értelmében — rekonstruálni és restaurálni,
