Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - KÉT VENDÉGKRITIKA - Acsai Roland: Poszeidon pillanata
KÉT VENDÉGKRITIKA Poszeidon pillanata Tolnai Ottó: Balkáni babér A kötet utolsó hosszúversének az Ad riadalomnak alcíme (fuldoklás versben és prózában) az egész köteté is lehetne. Ez a fuldoklás a partra vetett hal fuldoklása: ugyanis a vers beszélője úgy érzi, elvették tőle szeretett tengerét. Az Adriát mégis megtalálja, ha máshol nem, hát könyvek lapjain — például Cholnoky A tenger című alkotásában: „A tengerben / mégis van tengerem lám mégis / a turzásokat tárgyalva (...) A tenger-ben tesz említést cholnoky / a landes-i pásztorokról” (A költő figyelmének elterelése »kisiklatása Az Adriadalom előtt egy Roland Barthes-tól vett idézetet olvasható. „A mediterráneum az emlékek és az érzések óriási összessége: nyelvek (...) történelmi, mitológiai, költői műveltség, a formák, a színek és a fények együttes léte”. Tolnai Ottó törekvése ezekben a versekben az, hogy ezt a hatalmas terjedelmű kulturális és természeti anyagot saját költői eszközeivel szintetizálja. „ha egyszer / megcsinálhatnám ideális vajdasági könyvtáramat abban / a szelek szárnyának is ott lenne a helye mert az egyik / legszebb tengerkönyvünk” — olvashatjuk az Adriadalomban. Ennek az „ideális vajdasági könyvtár” összeállításának vágya motiválja a versek íróját. Ám e vajdasági könyvtár összeállításakor Csáth, Kosztolányi, Cholnoky, Herczeg Ferenc, Fejtő Ferenc stb. művei akarva-akaratlanul töredékekké, katalektákká válnak — az idézések és a kiemelések által. Ez magyarázza Tolnai kötetének alcímét, a katalektákíit. A Balkáni babér egyik nagy irodalmi eredménye az, hogy képes ezt az ideális könyvtárat az elkerülhetetlen katalektikusság ellenében megvalósítani, a Tolnai-versek szövegével újra teljessé tenni. Tolnai Ottó ezzel párhuzamosan létrehozza a huszadik század végének és a huszonegyedik század elejének Tolnai világ lexikonál, amiből sok mindent megtudhatunk „a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó / vérszomjas törökverébről” (A flamingó térde) Magyar Lászlóról és a Niagaráról, Palicsi P. Howardról, tárgyakról, emberekről, élőlényekről: mindarról, amiről Tolnai versvilágában tudni kell. Mint a híres szintetizáló költőelőd, T. S. Eliot Átok föld jében, Tolnainál is megjelenik a szeméttelep motívuma: „a nagy / a legnagyobb lila = lilán edzett / horog majd megemlítem a legvastagabb mint kisgyermek dere- / ka oly vasból font lánc megemlítem a nagy hatalmas hajócsavart / hogyan s honnan tán csak nem az égből hullhattak / erre az alföldi ócskatelepre”. Ez az
