Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
irányult a cseh és a szlovák nép ellen, s éppen ezért jelentkezik ma ez a magyar társadalom legőszintébb konstruktív munkára, a demokratikus, népi Csehszlovák Köztársaság építésére.”® AZ ÖRDÖG ÜGYVÉDJE: EDUARD BENES A magyar kisebbség megsemmisítése, emberi és közösségi jogainak elutasítása, ez volt a csehszlovák vezetők politikai credója 1945 és 1948 között. Az ország vezetői, a kommunisták és a polgári pártok képviselői egységesek voltak abban, hogy a magyarokat a németek sorsára kárhoztassák. Gondot csak az okozott, hogy a nagyhatalmak 1945 júliusi—augusztusi potsdami értekezlete — a szovjet támogatás ellenére — nem járult hozzá a magyarok egyoldalú kitelepítéséhez. A német kisebbség esetében Csehszlovákia a hozzájárulást megkapta. A csehszlovák vezetők gátlástalanságára utal, hogy már a tárgyalások előtt megkezdték a magyarok üldözését. Fdtiard Benes elnöki dekrétumai, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei példátlan módon avatkoztak bele a magyar kisebbség életébe. 1945 áprilisától a szlovák hatóságok megkezdték megtorló intézkedéseiket a magyarság ellen, Április 21-én letartóztatták Esterházy Jánost, majd május 3-án internálni kezdték Pozsony magyar lakosságát. Ligetfalu, mely hat éven át Németországhoz tartozott, ekkor jórészt lakatlan község volt, ide internálták a magyarokat. Pozsony valamennyi negyede és utcája sorra került, a legszegényebb proletárnegyedeket is beleértve. A szlovákiai magyarok számára internálótábort létesítettek másutt is, például a Bodrogközben, Kassán, Losoncon, Léván. Nagyidán, Nyitrán. Rozsnyón, Szereden stb. Megtorlások is történtek, ez utóbbiak kivizsgálására azonban eddig nem került sor. Ezek közé tartozik az a tömegsír is, melyet Pozsonyligetfalu határában, az osztrák államhatár közelében találtak. Mintegy kilencven (feltételezhetően magyar) fiatal tetemére bukkantak. AZ ÚJ BARBÁRSÁG KEZDETE A kitelepítés gondolata párizsi cseh emigráns körökben már 1939 őszén megfogalmazódott. A szudétanémetek kitelepítése — abban az esetben, ha a németek elveszítik a háborút — történelmi elégtételt jelentett. Benes köztársasági elnök 1947-ben. egy karslbadi nagygyűlésen maga is beismerte, hogy már 1940-ben tárgyalt az angolokkal és más szövetségesekkel ezekről a tervekről, elképzelésekről. Áttörést azonban csak a szovjeteknél ért el. A müncheni diktátumért, illetve a bécsi döntésért, mely 1938-ban betetőzte Csehszlovákia felbomlását, Benes és köre a német és a magyar kisebbséget tette meg bűnbakká. A kollektív bűnösség vádjával nemcsak saját felelősségét akarta elkendőzni, hanem nemzetállami törekvései előtt is utat kívánt nyitni. Benes először 1943 decemberében, a moszkvai tárgyalásai során állt elő azzal a tervével, hogy a magyar kisebbséget — a németekhez hasonlóan — kiűzzék az országból. A Sztálinnal és Molotovval folytatott tárgyalásain megkapta a hozzájárulást a magyarok kitelepítéséhez. Londoni tárgyalásain és Roosevelt, amerikai elnökkel folytatott megbeszélésein azonban csak a németek kitelepítése szerepelt. Moszkvai látogatása során találkozott Klement Gottwalddal és a Sorskérdéseink keresztútjain
