Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Zalán Tibor: Éjszakai telefon (vers)
Zalán Tibor Éjszakai telefon meredten Szétvetett tagokkal hevert Mint elsüllyedt hajó az idő jeges S iszap-kék hullám sírján És nem volt terve többé az élet Bármilyen fokára felráncigálni rozzant Testét nehéz vörösboroktól Fáradt agyában már a semmi fészkelt halántékánál A szaturnusz arany Gyűrűi szétforogtak odébb A tévéből a moslék szelíd Unalmassággal csörgött alá egy Eldobott gatyára egy Szennyes ingre és két cd Üres belére És a szűk kis szobára ráborult a hűvös Unalmas együgyű magányba elhasznált Szürke ócska csöndje ha Volt már nincs az érdekesség szintjére felturbózható Póz se gondolatra Érdemesnek vélt emlék ott Az agy elfáradt fondorral megtekert Kocsonyás hurkái közt platón A földön hevert az ágy Alól kimozgó pormacskák Nyirkos árterében meredten mint Az olvasója s percent A tetőtér cserepén szélverte eső Néhány cseppje a karácsony Elközeledvén majd gyújt egy égi Fenyőfát fönt
