Irodalmi Szemle, 2002

2002/4 - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és jövője (esszé)

Az erdélyi magyar irodalom kontinuitását a transzszilvanista létérzékelésben (kevésbé a transzszilvanizmus korhoz kötött világképében és ideológiájában), a sorslátásban, az erkölcsi beállítottságban, az esztétikai, hangulati-érzelmi és egyben tematikai vonatkozásaiban látja. E sajátosságformák lét- és irodalmi jogosultságát, értékét „a nyelvben - lét virtuális valóságteljessége” képezi le, mely valójában „nemhogy nem áll ellentétben a nemzeti nyelv sorsáért aggódó erkölcsiség irodalmi vetületeivel. kifejeződéseivel, hanem mintha éppenséggel- akár akaratlanul is - megtámogatná az etnikai-nyelvi hagyományrend leépüléséből következő felismeréseket”. Bertha Zoltán áttekinti az erdélyi magyar irodalom rétegeit alkotó írói csoportosulásokat, műfajokat, és a jellegadó műveket is röviden jellemzi. A kilencvenes években született összeállításokról, irodalmi hagyományokat és folyamatokat összegző antológiákról, gazdag színképet mutató kiadványokról állapítja meg, hogy „az erdélyi irodalomban ma már olyannyira bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz a különböző világszemléleti-esztétikai, műfaji, nemzedéki viszonyszálak, hogy az ilyen-olyan irodalomtörténeti tagolások és kategorizálások, csoportosítási-osz- tályozási kísérletek egyre erőszakoltabbaknak hathatnak...”.

Az erdélyiség (a helyi szín) érték- és sajátosságtartalmainak klasszikus megszólaltatása a közép- és idősödő nemzedék tollából születik meg (Kányádi Sándor. Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos és mások), az új erdélyi magyar költészet a művészi formaelvvé a posztmodern kontextuális nyitottságot, polifóniával kifejeződő univerzális nyelvi világfelfogást teszi (Kovács András Ferenc, Visky András. Tompa Gábor, Balla Zsófia és mások). A fiatal erdélyi magyar prózaírók és lírikusok nemzedékében a posztmodern életérzés, alapbeállítottság dominál, nemegyszer a meghökkentő képek és asszociációk alkalmazásával. A kötetrész tovább sorjázó tanulmányai konkrét erdélyi magyar irodalmi alkotások és életművek kiemelt sajátosságait dolgozzák fel és értelmezik. Cs. Nagy Ibolya (Út a méltóságától fosztott emberig) Sütő András Balkáni gerle című drámáját elemzi, melynek első változata 1995-ben a Nemzeti Színház pályázatán első díjat nyert. A dráma a morálisan végveszélybe sodort közösségről szól, melynek „antihősei” nem a hazugságot nem vállaló (inkább megsemmisülő), hanem a hazugság árán élni kénytelen embert mutatják be. az eseménysorozatok abszurditásával — a személyek és helyzetek iróniájával, megalázottságával. Ködöböcz Gábor (A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében), Elek Tibor {„Rész elkerítve az egészből’’. Székely fános költészetéről), G. Kiss Valéria (Bizonyosságkeresés küszöblétben. Szilágyi István: Agancsbozót), Papp Endre (Az irodalom mint etikai fenomén. Pályakép Király Lászlóról), Gerliczki András (A könyvtár újraépül. Lászlóffy Aladár verseiről), Papp Endre (Dialogicitás és szintézis. Markó Béla költészetéről), Ekler Andrea („Lehet-e a vers az örökléthez létra?”. Az „alkotói szerep” alakulása Visky András költészetében), Cs. Nagy Ibolya („Népi szociográfia”. Ezredvégi látlelet) tanulmányai különböző hangsúlyokkal és alapossággal ugyanannak a kisebbségi magyar irodalomnak a színeit, gondjait/gor.dolatait és minőségeit tárják az olvasó elé. Nyilvánvaló, hogy ebben a nagyobb fejezetben sem terjedhet ki mindenre az

Kisebbségi magyar irodalmak jelene és jövője