Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és jövője (esszé)
Kisebbségi magyar irodalmak jelene és jövője biztosak, hogy objektív tényállást jelent. A szorosra húzott körben a választás szigora nehezen képviselheti a szükséges komplex kép kialakítását. * * * Alapvető megközelítési különbségek vetületei az egyes kisebbségi magyar irodalmakat tárgyaló fejezetek elején található összefoglalások. Bertha Zoltán (Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra), Márkus Béla (Az iróniától a nosztalgiáig), Tóth László (Az ambivalencia irodalma. Környezettanulmány és gyorsfénykép a kilencvenes évek szlovákiai magyar irodalmáról) és Görömbei András (A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai) írásai hangvételükben, mélységükben, céljuk megvalósításának módjában és mértékében is jelentősen eltérnek egymástól. Különböző mértékben és hangsúllyal az említett írások érintik az irodalmi integráció kérdését és a nyolcvanas évek végén beköszöntő társadalomtörténeti fordulat jelentőségét, mivel az nem hagyta érintetlenül a határon túli magyar irodalmak és kultúrák helyzetének az anyaországihoz való helyzetét sem. A szellem és kultúra szabadabb légköre és mozgása létrehozta a folyamatok és tendenciák összmagyar vonatkozású szinkróniáját, az autonómia és a pluralizmus gondolatának egyetemesebb szintű kibontakozását, az irodalmi kommunikáció bizonyos átrendeződését. A legnagyobb változás az utóbbi évtizedben kétségtelenül a kárpátaljai magyar irodalom helyzetében történt, mivel a legmélyebbről indult, nem volt önálló kultúrája azelőtt, neki jutott a legnehezebb történelem. Kultúrájának és irodalmának kibontakozását a szabadsághiány pecsételte meg, a dogmatizmus nem engedélyezte a hagyományszemlélet érvényesítését. A rendszerváltás éppen ezért is alapvető fordulatot hozhatott, Görömbei András szavaival élve: „Egyenesen lenyűgöző az a szellemi fölszabadulás és kibontakozás, amit az utóbbi fél évtizedben a kárpátaljai magyarság véghezvitt ... megfogalmazta saját kisebbségi magyar identitását ... kialakította saját intézményrendszerét ... Kárpátalján négy év alatt több szépirodalmi és történelmi, művelődési munka jelent meg - jelentős magyarországi segítséggel mint a korábbi négy és fél évtized folyamán”. Fejlődési fokának megfelelően az irodaimiságot ebben a régióban szélesebben kell értelmezni mint a nemzeti irodalmak esetében, az alkotóknak alapvető forrásuk a kárpátaljai magyar sors és az ebből értelmezett egyetemes magyar kultúra, legjobb műveik sajátosságukkal kötődnek az egyetemes magyar kapcsolatrendszerbe, legértékesebb darabjaik és értékeik ebből a sajátosságból nőttek ki. A társadalmi változások közvetlenül formálták át a délvidéki, a vajdasági irodalmat és kultúrát is, melynek újabb jelenségeire mutat rá Márkus Béla esszéisztikus fejezetnyitó írásában. Kérdésfelvetései a vajdasági magyar irodalom önmeghatározásának fontosságát és szükségességét hangsúlyozzák, melyhez hozzátartoznak a „kisebbségi” fogalom dilemmái és értelmezhetősége. Márkus szerint „az irodalom szerepvállalása sem valami kölönc, nyűg, rabiga, ha abból indulunk ki, amit Lotman állít: a kultúra »a közösség emlékezete«. S ha az irodalom pedig - Horváth János szerint - a nemzeté, akkor csakugyan annyira szorosan kapcsolódnak egymásba a láncszemek....” Jó példáját látja mindennek Bányai János egyik legújabb könyve (Kisebbségi magyaróra) szellemiségében, mely önvizsgálatra ösztönöz, a hagyomány újraértelmezésé
