Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Öllős Edit: Duett a dadával (gondolatszilánkok)
Öllős Edit — „Pillanatok” kérdése. Spontán elnyomni a cigarettát, és szerelembe esni „tetőtől talpig”. — Szerinted nem kell tartanunk, hogy belefulladunk az irodalomba? Kimentesz, garantálod? Mert hogy én téged igen, garantálom. — Hát ez most olyan, mintha Isten itt ülne mellettem, elrejtené előlem utolsó cigarettámat, megfőzné a következő kávémat, és nem is várna hálát érte! Csak az a „baj”, hogy múzsának álcázza magát, így nem tudom, „illik-e” szerelmet vallani neki, vagy elég, ha szótlanul kérvényezem nála, bírálja el, amit épp kiírtam magamból... — Éjszaka egyensúly volt. Hajnalban végzet volt. Reggel szauna lett mínuszban. (Éjféltől vártam rád.) — Mondjam, hogy szeretlek? Közhely. Hogy beleizzadtam a vágyba? Jobb. Hogy rivalizálsz Istennel? Ez az! — Lejjebb adni a szomjból! Édesanyám, édesapám meg a párom — és ők benépesítik a földgolyót!
