Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Ferdinandy György: Pacsirta (novella)
emlékezeteshez köti a dolgokat. Tény. hogy aznap beszéltem először anyáddal. Én harsányan nevettem, ő pedig felháborodottan hallgatott. Akkoriban minden nővel szóba álltam. Ezt nem kell neked magyaráznom, tudod, hogy milyenek az asszonyok a szigeten. Hagytam én is, hogy kikezdjenek velem. De vele egészen más volt a helyzet. Nem mintha ne lett volna érdekes jelenség. Kecses volt, talán túlságosan is nőies. Választékosán öltözött, gondosan összeválogatta a fazonokat és a színeket. Mégsem a külsejére figyelt fel az ember. Talán a csend-burkára. Az illatéra, mert — erre emlékszel te is — anyád nem használt, csak egészen finom parfümöket. A lépteire, ilyesmire inkább. Ahogy végigkopogott a macskaköveken. De hát nem volt — mind mondják — bombanő. Egy kolléga, aki végezte a dolgát. Akit tudomásul vesznek, de nem figyel rá senki sem. No meg én is elállatiasodtam ebben a hosszú magányban. Diszkrét illatok, halk melódiák nem hívták fel a figyelmemet. Hogy miért vettük mégis észre egymást? Tény, hogy egy este meghívtam a kis kollégát. Volt egy kávézó az iskola közelében. Beültünk a ventilátor szárnya alá. és hát a blúza aznap egy ilyen laza pruszlikféle volt. ami szabadon hagyja a vállakat. Akkor láttam először a bőrét. Szeplős volt és tejfehér. Nem mondhatnám, hogy ez a tenyérnyi meztelenség felizgatott. Mégis, csak a rend kedvéért, odahívtam a pincért: — A macskák — mondtam — megint teleszarták a ventilátorodat! Máskor az apró termetén élcelődtem: — Ha nem vigyázol — mondtam, miközben lesegítettem a járdáról —, megütöd magad! A vicceimre mindig büszke voltam. A csattanókra, amiken senki se nevetett. Később felvittem a lakásomba is. a Monté nevű bérházba, ahol apád berendezkedett. Fűszeres csirkét csináltam. Volt egy ilyen akció: egy peso — nyolc püspökfalat. De a gyerekek képét elfelejtettem megfordítani. És az íróasztalomon is kint hagytam a gyógyszereket. Egy szó, mint száz, elárultam magam. Minden pár életében vannak helyek és pillanatok. Hét végén lent az uszodában javítgattuk a dolgozatokat. Este hazavittem őt a diáknegyedbe, ahol az anyjával lakott. Diszkrét és finom volt, még így. fürdőruhában se meztelen. Néma és zárt, mint egy ékszeresdoboz. Egyszer azt mondta, hogy két ember számára szűk ez a másfélszoba-konyha. Az ágy — feleltem én — kétszemélyes. És egy bölcső is elfér az ablak alatt. Aznap este Kagylócska velem maradt. Persze közben többször is szakítottunk. Nem volt azért ilyen egyszerű a dolog. Egyszer összeszedtem egy csomó németet Nálam aludtak, a szobámban, leterítettük a földre a matracokat. Neki pedig volt egy kulcscsomója, egy kollégánk rábízta a lakását. Amíg távol volt, ő locsolta a virágokat. Nem adta ide. hiába kértem. Akkor határoztam el, hogy ebből elég, szakítok. Máskor beállított hozzám egy nagy debella diáklány. A két nő gyanakodva Ferdinandy György
