Irodalmi Szemle, 2002

2002/4 - Marsall László: El nem mondott Zsoltár elé (vers)

Marsall László

az i'in. „Többpárt-rendszer” duxai, comesei, súgnak: „a Hatalom: Pénz; Jószág, a Pénz:

Hatalom’’ „Lépj be közénk, mi honoráljuk a Voksod”,

„Jussod akad egy valótlan, de jegyzett Kis társaság bán" „írj alá! Komázz! Ha minket óvsz, magadat véded’’,

„Lesz mit aprítanod a lízingelt BéeMVédbe”,

„Átszabják a pofádat is, agyadat restauráljuk”,

„Önző kurafi! Te! Szőkített olajjal kenheted a hajad”. Én cimboráljak velük? Őre a Párttá lanságomnak?! Álljak Porkolábok elé vétkeikért fene sárban?

Mint bólogató Glaukon, fűzfájukon fütyülő „igenis-igenis!”, ahogyan előírná egy újmódi ál-Platón politikás dialógusában nyeglén, mikor is lelkek számában apadunk, Párkáink hülyülnek: Klotho, a fonalas: részeg, szövő Lakheiszis alszik, metsző Atroposz csak találomra vagdos, hogy már fejüket kapkodják az ideges genetikusok, bikk-bakk?

Részegen is józan, teszem, amit ki tudja, kitől kaptam, bár írással ostromolni vereségektől kovásodott lelket, felkopogtatni törpe harkályhatalom itt, az ide-oda bólogató, vihar kefélte, trianoni tompa-fogassze ke rce nagyolta-darabolta Ország maradékán, koszosak a házak, a porták, közútra-térre, ligetesbe inkább vet dobozos szemetet ember, mint ürítkezik vadon, élő állat.

Még ha akarnák, se kapnék fostos banyaseprűt a lábam közé — nyelében furat, kitömve passporttal, illegitim USD-valuta-tekerccsel —, itt vagyok itthon, maradok „pártonkívüli”, ha mint sánta gebe zsoltárt nyerítek is, vénülőben is fiataloktól vagy unokáktól kérek Magyarországtól menedékjogot.