Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Tornai József versei
Tornai József Ó az ország Ó az ország: fűzfák szerelmeslány-tekintete, ó a nép, képmásunk: görgő fejű rém. Hordozhatják a zászlókat, kereszteket: becsü let-szédelgők, pénzért-gyilkosok táncolnak gépdobokra itt. Nincs kövesút a magasba, csak aki a leszakadó sziklákat megmássza, az szabadul. Istenem, istenem, áraszd meg a vizet, hadd vigyen el engem apám kapujába, apám kapujába, anyám asztalára, hadd tudják meg végre, kinek adtak engem. Cifra katonának, nagy hegyi tolvajnak, ki most is odavan keresztút állani. Szeretnék zöldebb országot, testvér-sárjasztóbb népet, szeretnék fölkiáltani a beismeréstől: tévedtem, mea culpa, mea culpa. itt csupa Széchenyi, Petőfi, Bartók Béla él! De rám csap a „közösség, amely e részeg ölbe csaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. S ha nem is csak az anyagi sötét ez, de az erkölcsi, emberi iszap: szeretném megmenteni országom, különben „elkonfliskálják”,
