Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - TALLÓZÓ - Gerlóczy Ferenc: Egy Isten, két kultúra
Tallózó ítélték el a leghatározottabban. Az iszlám egyes irányzataiban a mártírság (saháda) ma is kifejezetten nemes és elvárt tett, s az igaz ügyért életét áldozó egy szemvillanás alatt „berobbanthatja” magát a paradicsomba. HVG: Sok muszlint a Gonoszt most a Nyugattal azonosítja, azzal a Nyugattal\ amelyben állam és vallás szétválasztásának, a szekularizációnak a gondolata talán nem is a felvilágosodással kezdődött, hanem már akkor, amikor Jézus a tanítványait arra buzdította: „Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. ” G. Gy„- Állam és vallás szétválasztásának „európai” elve a muszlim világban nem valósulhat meg. Mohamed idején a törzsi-vérségi kapcsolatok helyébe az úgynevezett umma közössége lépett. Ez egy komplex közösségfogalom, amely tartalmazza a vallást, a politikát, a jogot, a mindennapi életre, a kereskedelemre és a pénzgazdálkodásra, de még a hadviselésre is vonatkozó elvek és szabályok egész sorát. Ezt a nem pusztán vallási, hanem annál jóval tágabb, civilizációskulturális egységet nem lehet megbontani. Ugyanakkor jellemzőnek érzem a vallástól átitatott politika változó mozgását, hogy míg némely iszlám országok egyszer — úgy tűnik — közelednek felénk (ilyenkor elégedetten nyugatoso- dásról, amerikanizációról beszélünk), máskor egyik pillanatról a másikra teljes erővel távolodnak tőlünk, már-már beláthatatlan messzeségbe. Elég, ha Iránra vagy Algériára gondolunk, de említhetnénk Egyiptomot is, a nyitások és elzárkózások szinuszgörbeszerű hullámaival. A falakat rettenetesen nehéz lebontani vagy legalább átjárhatóvá tenni. B. L.: Sokaknak úgy tűnik, hogy a mohamedánok egészen más emberek, mint mi. Én ezt nem fogadom el. Legfeljebb azt, hogy most olyan korszakban vagyunk, amelyben a lényegtelenebb különbségek is kiéleződnek. Minél inkább összefonódik a vallás az állammal, a közigazgatással, annál kevésbé marad meg vallásnak. HVG: Most a frontok megkeményedni látszanak, miközben a dialógusra való törekvés is nagyon nagy kényszerűség. Mik a párbeszéd lehetőségei a két civilizáció, a Nyugat és az Iszlám között? G. Gy.: Ebben a kérdésben nem vagyok túlságosan optimista. A nyugati világ önmagából kiindulva ma a párbeszédet alapvetően a politika keretei között képzeli el, ám az iszlámban a politika a vallással telítődik. Az iszlám pedig, ugyancsak önmagából kiindulva, nem tud, nem tudhat a politika autonómiájáról. De az is elgondolkodtató, hogy a legjobb nyugati egyetemeken végzett muszlimok sokszor nem a liberális demokrácia kézikönyveivel térnek haza, hanem az európai hagyomány szélsőbaloldali, sztálinista vagy szélsőjobbos, rasszista termékeivel, hogy aztán ezeket a tanításokat beillesszék radikális, fanatikus mozgalmaikba. B. L.: Sok mohamedán egyetemistával találkoztam New Yorkban, akik szeretik is, és gyűlölik is Amerikát. Nem a vallási különbségek a mai problémáink okozói, hanem azok, akik a vallási különbségeket kiaknázva gyűlöletet szítanak. Mert itt hatalomvágyról, irigységről, frusztrációról van szó. És áthidalhatatlannak tűnő gazdasági és társadalmi különbségekről. Ezeket
