Irodalmi Szemle, 2002

2002/3 - TALLÓZÓ - Gerlóczy Ferenc: Egy Isten, két kultúra

Tallózó

idősebb fivérek vagyunk, nekünk kell jó példát mutatnunk — békejobbot, segítő kezet nyújtanunk — fiatalabb testvérünknek, az iszlámnak, különösen a mérsékelt többségnek. Nagyon fontos, hogy ne teremtsünk olyan helyzetet a pillanatnyi probléma megoldása során, amelyben a hosszú távú megoldás lehetetlenné válna. Például ne használjunk olyan kifejezéseket, mint a keresztes háború.

G. Gy.: Hogy ki kivel hajlandó vagy tud párbeszédet folytatni, szeptember 11-e után különösen égető és konkrét kérdés, amit meg kell oldani. Erre tesz kísérletet a mindennapok művészete, a politika, s tegyen is, hiszen ez a kötelessége. Ám én most hadd hozzak a vallástörténetből egy elgondolkodtató analógiát. Kétezer éve volt egy időszak a zsidó történelemben, amikor több vallási és politikai értelemben vett párt vagy szekta létezett egyidejűleg Palesztinában: a szadduceusok, a farizeusok és az esszénusok, majd később a zélóták. E pártok közül egyedül a farizeusok maradtak meg a történelem színpadán, s nem véletlenül, hanem azért, mert ők voltak azok, akik hajlandók voltak párbeszédre, vitákra, eszmecserékre, akár bizonyos együttműködésre is a „körülmetéletlenekkel”. Az egész történelem egy hatalmas dialógus, amelyben az marad fenn, aki képes párbeszédre.

B. L.: Szeptember 11-én nem az iszlám, hanem egy — talán pár ezer fős — gyűlölettel radikalizált csoport üzent hadat a nyugati civilizációnak. Ez ellen a gyűlölet ellen kell fellépnünk, mert ha él bennünk ez az önmagában is terrorizáló indulat bárki ellen is, könnyű még valakit hozzáadni a gyűlöltek listájához. És aztán nincs megállás! Ezért is mondhatta Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, (...) jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek...” Tehát amint a gyűlölködés legkisebb jelét látjuk, mindannyiunknak ki kell állni ellene, meg kell akadályozni a terjedését a környezetünkben — és önmagunkban.

(HVG, 2002. január 12.)