Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - TALLÓZÓ - Nádas Péter: Csöndes hátországi napló
TALLÓZÓ Kinek lenne jó a rendezett tömegtársadalmakat visszarángatni a vallásháborúk és a rasszizmus káoszába, amely örök értékként amúgy is ott fenyeget a kiüresedett és elfáradt kultúra szívében és roppant kiterjedésű peremvidékein? Az ivarérett magyar nyilasokat, az ivarérett német neonácikat, az ivarérett katolikus és protestáns ír hímeket évek óta alig lehet megtartani a vackukon. Csupán a csetnikek és az usztasák öltek és erőszakoltak annyit, hogy néhány évre megint elnyugodjanak. Évszázad- vagy évezredváltástól nem lehet remélni, hogy az ember antropológiai adottságai megváltozzanak, vagy az emberek nagy tömegei lemondjanak a legkedveltebb gonosztetteikről. Akasztott ember házában különben sem illik kötélről beszélni. A fény és a felvilágosultság századai éjsötétre sikerültek. Politikailag korrektebb napokon XIII. Gergely pápa nagy művét sem érdemes emlegetni. Gergely testvérünk, itt köszönjük neked a keresztény naptárt és a Szent Bertalan-éjszakát. Amikor Anno Domini 1572 hírét vette a sikeres tömeggyilkosságnak, hálaadó intentisz- teletet rendezett, pénzérméket is veretett örömében. Nem fosztja-e meg az elmét a gondolkodásba vetett bizalomtól, hogy Oszama bin Laden terrorista öröme az eltelt idő és a vallási különbség ellenére sem különbözik Gergely pápa terrorista örömétől? Tényleg el tudunk-e képzelni egy jobb századot, avagy csak azért áltatjuk magunkat utópiákkal, hogy minél előbb és minél többet felejthessünk? Vagy ha egyszer valóban bízunk a szebb jövőben, s ha egyszer amúgy is benne vagyunk egy olyan folyamatban, amelynek mibenlétét nem volt és nem lesz időnk felfogni a tudatunkkal, akkor mi értelme a katasztrófa jóslataival megterhelni az elmét? A profetikus kijelentéseknek persze jobbára csak szimbolikus jelentésük van. A mágikus tudatszintről szól így vissza a félelem. Megnevezéssel elhárítani a fenyegetettséget, amit más cselekményekkel magam idéztem fel. A tudat kulturális közhelyeket és hasonlatokat keresgél ahhoz a példátlan képsorozathoz, amit szenzuálisan felfogott, de nem képes feldolgozni. Aki nem talál ilyesmit a saját tudatában, annak hamisak vagy éppen árulkodók lesznek az arcvonásai, nem lesz a helyzetnek megfelelő gesztusa. A tömegtársadalom egyezményes rítusai individuálisan használhatatlanok. S éppen ezért igen valószínűtlen, hogy a korszakváltás igényével vagy bármilyen elrettentő kulturális hasonlattal vissza lehetne fogni az európai civilizációt a saját kultúrájától egyre jobban távolodó fejlődésében. Mindenképpen furcsa, de nem példátlan érzés egy olyan kultúrához tartozni, amely annál beszédképte- lenebb, minél differenciáltabb eszközökkel és kommunikációs technikákkal rendelkezik, s minél differenciáltabban gondolkodik, minél körültekintőbben cselekszik, annál sérülékenyebb. Bármily távol álljon egy meglepő gondolattársítás a realitástól, vagy bármely üres legyen egy gesztus, szimbolikus jelentése azért pregnáns marad. A szimbolikus jelentés egyszerre tartalmazza azokat a kérdéseket, amelyekre nincs válasz, azokat a rejtvényeket, amelyeknek nincs megfejtésük, azokat a kérdéseket, amelyeket a közmegegyezés tabunak tekint, és azokat a kulturális ősforrásokat, amelyeket a köztudat a műveletlenség kötelező szintje miatt nem ismer. Nem több ezer ember egyidejű halálának szenzuálisan felfoghatatlan
