Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - TALLÓZÓ - Nádas Péter: Csöndes hátországi napló
TALLÓZÓ ténye fedi el a World Trade Center összeomlásának szimbolikus jelentését. A sokféleképpen értelmezhető szimbolikus jelentés fedi el a korszerű tömeggyilkosság realitását. Auschwitz óta ez sem új jelenség. Auschwitz a megtervezett tömegpusztítás realitásának lett az emblémája. Kulturálisan nincs helye, holott nem állítható, hogy ne lenne a keresztény történet és civilizáció szerves része. Mégsem hordható körül Budapesten a Szent István-napi körmenetben. Nem lehet sem a roueni székesegyház, sem a kölni dóm monstranciáiba beletenni. A Ground Zero szintén csak az iszlám kultúrával való végzetes szakítás eredményeként értelmezhető, így azonban beletartozik a történetébe. De nem lehet elmondani, hogy a civilizációs fejlődés kizárta volna a lehetőségüket. Lehetővé tette őket, a nyugati civilizáció tette lehetővé az egyiket és a másikat. S ezért semmi okunk azt feltételezni, hogy a továbbiakban bármilyen hasonlót kizárna. Auschwitz emblémája inkább elfedi a náci tömegpusztítás realitását, mint hogy megmutatná. Ha azt mondom, hogy Srebrenica, akkor nagyon sötétre gondolok, de nem feltétlenül arra, hogy Janvier francia tábornok és Karremann holland ezredes hétezer ember lemészárlását azért nézte ölbe tett kézzel, a kéksisakosaikkal együtt, mert hazájuk aznapi érdeke így kívánta. Ha valaki tényleg közel akar kerülni a megtervezett tömegpusztítás realitásához, akkor nem Auschwitzot, hanem az Einsatzkommandók lengyelországi, ukrajnai és oroszországi tevékenységét kell tanulmányoznia. A tömeggyilkosságnak azokba a technikai jellegű problémáiba kell belenéznie, amelyek szervezési szükségként később létrehozták Auschwitzot. Hány ember hány nap alatt hány ember sírját tudja megásni? Hány embert tud egy nap alatt tarkón lőni egy ember? Milyen következményei vannak, ha célszerűségből nem a géppisztolyt, hanem mégis a pisztolyt kell választanom? Ha valakit egy tömegsír szélére állítva tarkón lövök, akkor a szétfröccsenő agyvelő engem is lefröcsköl. Hány ember agyvelejét tudom a ruhámon, a kezemen és az arcomon józanon elviselni? Mit tegyek, ha folyamatosan le kell részegednem, a részegség viszont nem csupán csökkenti napi munkám hatásfokát, hanem bizonytalanná tesz, könnyen belefordulhatok a gödörbe. Ahol a munkavégzéshez szükséges tetemes idő miatt egyre jobban emelkedik a talajvíz szintje, s ezzel egyenes arányban csökken a tömegsír befogadó képessége. Ahol az iszaptól, vértől, fekáliától és mésztől sűrű massza színén néhány óra múltán hullák lebegnek, s ezekbe kapaszkodnak munkám selejtjei. Minden áldott napon valami olyasmi történik, amire az európai kultúrának jó ideje nincs semmiféle válasza. Az ikertornyok összeomlásának emblémája elfedi a szabadpiaci keretben működő tömegtársadalmak önveszélyes és közveszélyes realitását. Olyan könnyen kezelhető civilizációs technikákat tesznek könnyen hozzáférhetővé, amelyeknek sem a felhasználási módja nem ellenőrizhető, sem a hatása nem bemérhető. A görög, a zsidó, a kora keresztény kulturális példatár nem a mi civilizációs fejlődésünk szintjére és ütemére van méretezve. Szimbolikus válaszait már csak az eltemetettnek remélt véres konfliktusok miatt sem merészeli senki előszedni. Jól teszi. Néhány muzeológuson és filológuson kívül senki nem is értené. De a kultúráját maga alá
