Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - TALLÓZÓ - Nádas Péter: Csöndes hátországi napló
TALLÓZÓ szintén nem illik hangosan beszélni. A tiltott témák listája évek óta egyre hosszabb. A veszélyes helyzet tette világossá, hogy a szocialista világrendszer összeomlása óta kizárólag ritualizált diskurzus folyik. Oszama bin Laden talán nem más, mint a csődöt mondott titkosszolgálatok projekciója, de megköveznek, ha becsületszóra nem hiszed el nekik, hogy egyedül ő a bűnös. Bábel tornyát lehetett volna még megemlíteni. Ha tényleg csak a toronyházak törékenységéről lett volna szó. Vagy semmire nem kötelező igazságként el lehetne talán fogadni még, hogy az ember ne vigyen már mindent végbe, aminek az elgondolására képes. Ha nem azt mutatná a tudományos tapasztalat, hogy olykor épp a gondviseléstől vezetve nem tud nem mindent végbevinni. Vagy némi Amerika-ellenes éllel elő lehetett volna szedni egy másik fiókból a babiloni szuperhatalom hasonlatát. A globalizáció hátrányai azonban túl erősen vannak összedolgozva azokkal az előnyökkel, amelyeket a globalizációról vallott nézeteitől függetlenül mindenki élvez vagy élvezni óhajtana. A hátrányos tulajdonságok megszűrése vagy esetleges felszámolása sem képzelhető el olyan eszközök nélkül, amelyek ne lennének globálisak. Ki lehetett volna húzni persze a kulturálisan legtartalmasabb fiókot, s a betegségre, az éhínségre, a szárazságra, a villámcsapásra, a fekete halálra előírt egyetemes bűnvallomást mozgósítani. Lemondásra és bűnbánatra bírni rá az embert, akiben az állat bizony elég felelőtlen és feledékeny. Annyira azért nem feledékeny, hogy a feledéshez ne lenne szüksége nagy mennyiségben kábítószerekre. De ki olvassa ma már Hans Jonas etikai teóriáját a felelősség elvéről. Az európai civilizáció nagy rákfenéi végül is minden további nélkül megnevezhetők. Kábítószer-kereskedelem, a vele összefonódott legális és illegális bűnözéssel, az olajiparral összefonódott autóipar és a fegyverkereskedelem a hozzá tartozó legális és illegális bűnözéssel. Korszakváltást bármelyik nagy gazdasági ágazat felszámolásával el lehet kezdeni. Ha nem lennénk rövid távon érdekeltek a minél hatékonyabb működésükben. Első lépésben talán az autókereskedelmet lenne a legkedvezőbb betiltani. Ha én lennék a világ diktátora, meg is tenném. Az arab államokban beszüntetni az olajvásárlásokat. Ezzel szinte egy időben az autóközlekedés is összeomlana s így tovább. Rögtön kiderülne, hogy az iszlám világ megáll-e a saját civilizációs szintjével önmagában. Vége lenne a világméretű közlekedésnek, s a fejlett ipari államokban a tőke elvándorlásától sem kéne többé tartani. Legalább tisztább lenne a levegő. A börze bezárna, pénzzel sem lehetne ilyen szemérmetlenül nyerészkedni többé. A természeti vallások híveiből alakult kommandók fékeznék meg az éhező emberek tömegeit, s az összeomló nagyvárosokban nekik kéne fegyver nélkül rendet tartani az épp csak csöpögő vízcsapok körül. Az apokaliptikus látomásnak és a próféciának az apokaliptikus realitás állja útját. A savonarolai hevületnek az önbeteljesítő jóslatoktól való alapos félelem. Alig mozdul a világjobbító szándékával, máris diktatúrába ér az ember. Meg az a kiábrándító kérdés is felmerült, hogy az iszlám vallási fundamentalizmus ellenében mi haszna lenne keresztény fundamentalizmusra visszacserélni a szabad kereskedelem és a demokratikus társadalomszervezés alapelveit.
