Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - TALLÓZÓ - Nádas Péter: Csöndes hátországi napló

TALLÓZÓ

Csöndes hátországi napló

Ennek a napnak állítólag meg kellett volna változtatnia a világot. Holnap semmi nem lesz olyan, mint amilyen tegnap volt. Vagy most aztán tényleg átléptünk volna a huszonegyedik századba.

Ahogy felemelem a fejem, hogy egy váratlan késztetést követve kinézzek az ablakon, mindenesetre látom, hogy odakinn sűrűn esni kezd a hó. Amiből rögtön az is kiderül, hogy valamivel előbb érzékelem a változást, mint hogy mibenlétét képes lennék felfogni a tudatommal.

Meglehet, tényleg hosszú háború lesz, több hadszíntéren fog zajlani. A katasztrófában közvetlenül nem érintett világ talán épp ezért már az első héten jobbnak látta, ha nagy óvatosan változást mond, s azon lesz, hogy minden maradjon a régiben. Párizsban és Milánóban a nagy divatházak kivártak, majd megtartották a nagy tavaszi-nyári defiléket. A közös jövőnkről volt szó. Mi lesz a vonal, melyek lesznek a domináns színek, mit fogunk hordani? Rögtön látható lett, hogy erősebben fogjuk sminkelni magunkat, de a vonalak lazasága, az anyagok könnyedsége megmarad. Tony Blair, Jacques Chirac és Gerhard Schröder londoni találkozója jelezte, hogy az egyenrangú felek sokoldalú véleménycseréje még az Európai Unión belül is a jövő zenéje. Marad a nagyhatalmak egymás közötti bizalmas egyezkedése, változatlanul a koloniális és a hittérítő tradíció lesz a trend. Nálad mindenképpen jobban tudom, hogy mi a jó, s ha nem vágsz jó képet hozzá, akkor neked lesz rossz. Emlékeztetni szeretnék rá. hogy a mundus első jelentése nem a világ, nem a világrend, nem a világegyetem, hanem a (női) cicoma, a dísz és a pipere. Az élet csaknem mindig és csaknem bármi áron megy tovább. Egyedül a forradalmak kivételek. Még a New York-iak is inkább azt szeretnék, zökkenne normális kerékvágásba az életük. Patrióta hölgyek felszólítják magukat a fogyasztásra, és fogukat összeszorítva vásárolják a fölösleges holmikat.

Azért érdekes kérdés, hogy a mérnöki tudással és konspiratív logikával megtervezett, aszkétikus tréninggel előkészített, ideális helyen és ideális időpontban előidézett tömeggyilkosság, amely mindenképpen új minőség a civilizációs katasztrófák történetében, a túlélők tudatából miért éppen a korszakváltás reményét hívta le. Nincs ember, aki mérget vehetne rá, hogy minden változás szerencsés. Tapasztalat szerint vannak felettébb szerencsétlen korszakváltások. A sokkhullámok kellős közepén mégis úgy hatott a változás hívószáma, mint valami csöndes, a személyes pozíciót megerősítő biztatás. Ez borzalmas, de a tapasztalat holnap hasznodra lesz.

Vagy hogy jön ide a Gregoriánus-naptár szerinti időszámítás az új évszázaddal vagy akár az új évezreddel? Ezek végül is pozitív hívószavak.