Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Lehóczky Ágnes: Az önértelmezés lehetőségei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE terek és idők nyújtotta lehetőségekre. Grendel regényére is áll Bocsor Péter megállapítása az újrealista prózának arról a késztetéséről, hogy „a realista írásmód sajátos használatával folytonosan próbára tegye a hiteles és közvetíthető tapasztalat önazonosságát. Olyan realizmus ez, amely lemond arról, hogy a valóság reprezentatív változatát nyújtsa, ehelyett megelégszik egyfajta dekontextualizált felszín bemutatásával; nem állítja, hogy ismeri a valóságot, de számot vet azzal, hogy a valóság a maga amorf és folyton változó módján részese az eseményeknek” (Bocsor 337.). FELHASZNÁLT IRODALOM Angyalosi Gergely: Grendel Lajos: Galeri. Kritika 1983/12, 32-33. Bocsor Péter: Néhány szó az újrealizmusról. Literatura 2000/3, 331-337. N. Kovács Tímea: Kultúra - szöveg - reprezentáció. Kulturális antropológia és irodalomtudomány. Helikon 1999/4, 479-493. Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában. Osiris-Kalligram, Budapest-Pozsony, 2000. Szirák Péter: Grendel Lajos. Kalligram, Pozsony, 1995. Rákos Péter: Nemzeti jelleg - a miénk és a másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényzők. Kalligram, Pozsony, 2000. Tiszatáj 2001/12., 94-101. Lehóczky Ágnes Az önértelmezés lehetőségei Nagy Gábor: Lélekvesztő Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1999 „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek fel.” Nem véletlen a Baka Istvántól származó gondolat megidézése, amikor Nagy Gábor két, eddig megjelent verseskötetét kezünkbe vesszük. Nagy Gábor versvállalkozásainak nagy része szerepvers, drámai monológ, projekció, vagyis egy-egy szubjektív gondolat, emóció kivetítése egy megfelelő tárgyi képbe, a személyes hang rejtőzködése egy fiktív, teremtett, önmitologizált alakban, vagy éppen az irodalom intertextuális és dialogikus természetéből adódóan egy, már megteremtett mitikus figura maszkja mögé bújva. Éppen ezért megállapítható, hogy a fiatal szerző klasszikus költői hagyományt folytat több aspektusból is. Azt az objektív poétikai hagyományt folytatja, szintetizálja Babits, Füst Milán, Nemes Nagy Ágnes, Baka István után, mely a magyar irodalomban talán először tudatosan Aranynál jelenik meg balladáinak, ill. az ötvenes évek szerepverseinek drámai monológjaiban. Másrészről ezek a tárgyi képek, drámai szerepek egyszerre a magyar és a világirodalommal állandó párbeszédben állnak, egy tematikus körforgás folytatói, továbbszövői, ilyen értelemben mítoszteremtő, mítoszfolytató, intertextuális költészet Nagy Gáboré; ősi. mitologikus, archetipikus tapasztalatok, élmények, tudások, figurák és karakterek szintézise a két kötet, az 1996-ban megjelent Farkasverem és a jóval érettebb Lélekvesztő.
