Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - FÓRUM - Simon Szabolcs: Tények és irányok

Fábry/Kazinczy Napok — 2001

halmazállapotát tekintve, tehát nem folyhat, sőt nem is folyhat bele semmibe” {Édes Anyanyelvűnk, 20, 1998, 2:13). A szóhasználat kifogásolt módjával kapcsolatban megjegyezhetjük azt, hogy a belefolyik igének régóta van átvitt jelentése is: ’részt vesz valamiben, beleszólása van valamibe’, mely az Értelmező kéziszótárunkban is megtalálható (vö. ÉKsz. /110 ). Feltehetjük a kérdést, ha nyelvünkben az efféle metaforákat minden egyéb körülmény, megfontolás nélkül elmarasztalnánk, akkor vajon mit kezdenénk Petőfi híres sorával: „S a kis szobába toppanék.../Röpűlt felém anyám...?”

Szintén viszolygást váltott ki a nyelvművelőben a következő, sajtóban olvasott példa: „»Szerencsére a játékosok nem lépték meg ezt« (ti.: nem sztrájkoltak). Itt a lépték meg valóban hátborzongató a nyelvőrnek. [...] Üdvös lenne, ha az újságírók nem a lép igét rángatnák mindig elő, s még üdvösebb, ha a meglép alakot végképp elfelejtenék” (Édes Anyanyelvűnk, 20, 1998, 2:13). (A labdarúgással foglalkozó cikkben egyébként arról lehetett olvasni, hogy egy vidéki futballcsapat tagjai bejelentették a vezetőségnek: sztrájkot kezdenek, s a hétvégi mérkőzésre már el sem utaznak, ha nem fizetik ki nekik az elmaradt járandóságaikat.) A cikkben mellesleg a meglép szóról még azt is állítja a nyelvművelő, hogy ijesztő képződmény, végtére nem is létezik nyelvünkben. Ezzel a megállapítással kapcsolatban azt lehet megjegyezni, hogy több szótárunkban is megtalálható a szó, de nem ’intézkedik, határoz, változtat a jelenlegi állapoton’ jelentésben. Úgy vélem, ennek ellenére, abban a környezetben, amelyikben előfordult — vagyis szleng kifejezőeszközként —, nem kellene végképp elfelejteni. Az ilyen kifejezésformák sok esetben rendkívül érzékletesek. Stílusértékük abból adódik, hogy egy más hobbinyelvből - esetünkben a sakk nyelvéből - származnak, hangulati töltésüket magukkal hozva kapcsolatot teremtenek az átadó és az átvevő nyelvváltozat között. Ez a jelenség nem példa nélkül való, hanem természetes. Hasonlóak még a következők: k. o. győzelmet arat {zz eredetileg az ökölvívásban használt szó elterjedt például a labdajátékok nyelvében is); egyenes (a szót jelentéstapadás - egyenes pálya, vonal - juttatta az atlétikai jelentéséhez, az ökölvívásban viszont nem egészen ugyanazt jelenti, hogy ’egyenes vonalú ütés’); a löket szó eredeti jelentése mellett vélhetően a súlyemelésben terminusként használatos lök szónak is szerepe van abban, hogy a labdarúgásban újabban elterjedt a löket ’nagy lövés’ jelentésben (Casillas kivédte A mato löketét12). Sportkifejezések közmondássá, szólásmondássá is válnak, ilyen módon a sport nyelve visszahat köznyelvünkre is: nyert játszmája van; magasra/alacsonyra teszi/állítja a mércét; jól/rosszul helyezkedik stb.

A megnyilatkozásban szereplő nyelvi eszközöket ugyanis nem önmagukban, a szituációtól függetlenül, hanem csakis a közlés céljának való megfelelés szerint lehet értékelni, aszerint, hogy az adott helyzetben megfelelően töltik-e be feladatukat. Magát a jelenséget, vagyis nyelvi eszközöknek figyelemfelkeltő módon való felhasználását a szövegekben, a Prágai Kör tanítása szerint, a nyelvi aktualizáltság műszóval jelöljük meg. Ez a jelenség a sajtó nyelvezetére igen jellemző, az újságíró sok esetben az újság nyelvében törvényszerűen jellemző sztereotípia ellenhatásaként érvényesíti. Az aktualizáltság mint jelen