Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - ÖllŐs Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Öllős Edit Duett a dadával (részletek) — Pilinszky magányosan beszélgetett Istennel. Márai írt a szerepről, melyet játszunk, ha a világba megyünk. Farnbauer összeállította a magány illemtanát. Faludy megírta pokolbeli víg napjainak történetét. Mit lehet még tenni?! — Túlfűszerezett önmarcangolás. Ha az ihlet keresztre feszítve érkezik. — Ősz. Agyonpermetezett a tenni akarás. Beköszöntött egy új nap, és én még mindig nem másztam le a keresztről... — Nyárutó. A mai éjszakát a dadával töltöm, határoztam el, de közbejött egy hormonleltár... Aztán éjfélkor kiszellőztettem, a szúnyogok messziről kerültek, és én már a holnaputánnak örültem. Megint összevissza voltam. — Az ember szobájába zárkózik, s a világ máris kitágul! Nem kell hozzá meditálni, ugyan! Csak odafigyelni magadra, s leszokni végre az elhatározásokról meg a tervekről. Hagyni magad sodródni azzal a bizonyos árral, néha saját szemed közé nevetni, gyakrabban mosolyogni a tükör előtt, gyógyteákat inni, gyümölcsöt enni, minden levélre válaszolni, mindent elolvasni, mindent leírni. — A rádióban rákbetegek köszönik meg Istennek betegségüket. Akkor én is neki köszönjem, hogy rászoktatott a dohányzásra?! — Visszatérés. Mikor egy pillanatra tündöklik a világ... Az ördögi körök mintha bezárulnának... Minden elmúlt óra egy örökkévalóság. Minden következő perc egy évszázad. Felhőszakadás sincs, telefon sem csörög. Éles kések vannak meg elmulasztott éjjelek.
