Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Török Elemér versei (Álmoknak álma..., Könyörgés, Milyen jövőt remél?, Ősz)
Török Elemér versei Akár a nádszál már egy lenge szélben? De a többség: tölgyfaként áll, keményen... Ősz Üres a mező, az ég is felette, már ködnyájat terelget az este, levelek szállnak, mint űrbeli lepkék, hozzák az ősznek deres üzenetét, a fácán sűrű bozótban ül csendben, ha gyanús neszt hall, rikoltva felreppen. A néma pusztán hideg szél robog át, november marka szorongatja torkát. Jó lenne, ha még friss sarjúillattal, nem pedig dérrel ébresztne a hajnal. Jobb hallgatni is nyárfám susogását, mint levelének zizegő hullását... „Kentaurok /.” (színes ceruza, akvareli, 1984)
/
