Irodalmi Szemle, 2002

2002/12 - Cselényi László: Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában (naplójegyzet)

Cselényi László:

Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában

Gömörországban 2002 szeptemberében

i

így hát mégis neki kell kezdeni. Pedig mióta halogatom ezt az írást (is), s meddig halogattam magát az utazást az eltűnt idő nyomában. Az első apropó: a nyugdíj. Majd ha nyugdíjas leszek s az időm engedi! Aztán ez is elkövetkezett már négy esztendeje, s csak nem jutottam el Gömörbe. Télen a hideg, nyáron a kánikula miatt. Aztán jött az ínszakadás. Még jó, hogy halottak napjára illik elzarándokolni a sírokhoz, tavaly meg az érettségi találkozóra. Ám ezek csak egy-két napot jelenthettek, igazi széttekintésre aligha voltak alkalmasak. De hát itt a szerződés s a támogatás a Kő-országra, most már mindenképpen meg kell írni. Ráadásul adott időpontra leadni. Nem szólva a kuratóriumok csiga-termé- szetéről. Ám a nyár megint csak meleg volt, majd a szeptember! Szerencsém volt: az unokaöcsém lányának a lakodalma szeptember 14-re volt kitűzve. S ha már egyszer elindulok, akkor már csak körül is tekintek a vidéken. Különben is, akad-e találkozásokra-emlékezésekre alkalmasabb hely, mint egy lakodalom? Még pedig egy több mint száz vendéges, valóbani falusi lakodalom. így történt hát, hogy rászántam magam az Érzelmes utazásra. Ráadásul még az idő is kedvezett, gyönyörű, vénasszonyok nyara-idő volt. Ami pedig a már előbb, évekkel, évtizedekkel előbb eltervezett útvonalat illeti: az életrajz sugallta nyomon kell, hogy elinduljunk.

Kezdjük természetesen a szülőfalumban, Gömörpanyiton. Itt a történet 1938-tól 1947-ig ingázik, a móriczi első 9-10 esztendőben. Aztán Jolsva. Negyvenhéttől ötvenkettőig. A Bimbózó lányok árnyékában-nak is nevezhető prousti korszakban. Ennek, persze csak jókora iróniával nevezhető, hisz, amint lesz még róla szó, Jolsvára tulajdonképpen száműzetésbe kerültem, s noha e száműzetés kevésbé volt kényelmetlen, mint Szibéria, mégiscsak száműzetés volt. Elmondtam már másutt, mi és hogyan történt, itt most csak a Bimbózó lányokróL Igaz, erről is majd Jolsván bolyongva szólok részletesebben, itt csak annyit, hogy mindezekről, száműzetés és Szibéria ellenére, ma, ötven esztendő múltán, mégsem a gulág jut eszembe, hanem igenis a Bimbózó lányok. Ezért is ugrott a címbe Proust mellett ez a Sterne-i Érzelmes utazás, noha a valóságban nem a Tristram Shandy szerzője járt az eszemben, sokkal inkább Krúdy, Szindbád (felvidéki) utazásainak a megálmodója. De ne vágjunk a dolgok elébe.

Lépjünk inkább tovább, annak ellenére, hogy egyszer már, ezredfordulós naplómban felvázoltam ezt az utat, ám akkor egy más összefüggésben, az egész Életút kezdeti szakaszának útvonalaként. Itt és most ellenben egy egész könyv csak erről az első életszakaszról szól majd, történetesen Gömörországról.