Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Török Elemér versei (Álmoknak álma..., Könyörgés, Milyen jövőt remél?, Ősz)
Török Elemér versei életem is tán csupán csak álom, s egyszer majd elszáll az álomszárnyon egy ismeretlen csillag-világba... Vagy ez is csak az álmoknak álma?... 6 Akár akar, akár nem... majd egyszer a föld porába kerül az ember, és a lelkét titokzatos sorsa időn kívüli űrbe sodorja, ahol nincs: puszta, se dombok, se hegyek, se tér... a lélek semmiben lebeg... Könyörgés Észrevétlenül lopakszik az ősz, bár még aranylón vibrál a táj, még fönn az ég is búzavirágkék, de a kóró is megzörren már. Bánom is én, mi jön, ősz vagy a tél? Beteg a Levente unokám!... Q terítsd rá gyógyító, mennyei palástod: én jóságos Atyám! Látod, fájdalomtól megtört arcát, szíve egét, mily éji sötét?... Légy irgalmas, Atyám, add meg neki: lássa még száz szép tavasz jöttét... Milyen jövőt remél? Ki gyökerét elvágja s nyelvet cserél, Vajon magának, milyen jövőt remél?... Hogy vannak köztünk ezren vagy még többen, Akiknek a dereka hajlik könnyen,
