Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Duba Gyula lépnek fel ellene, csak ellenségesek lehetnek. Jó erőket nem ismer, hasznos hatalmakat is alig, többnyire kiszámíthatatlanokat! A Pannon Kikelet rejtélyének a felfedése létkérdés. Sorsszükséglet és életcél. Minden rémmel könnyebben nézünk szembe, ha ismerjük kilétét. Látjuk agyarait, megbámuljuk fenyegető tekintetét, halljuk iszonyú morgását és megperzsel a pofájából kitörő láng! Remegünk s mégis megnyugodunk. Tudjuk, ki vagy jómadár! Kilátszik a lóláb! Az ismeretlen erő azért félelmetes, mert a semmit juttatja eszünkbe, a nincset, amiből azonban minden lehet! Természetesen, minden, ami szörnyű..! Mindenképpen természetellenes állapot. Szelepcsényi, bár kiismerhetetlenül vigyorog s a fejét rázza, mindenre megesküszik, hogy az új tulajdonosokkal nem tart fenn személyes kapcsolatot. Jogi tanácsadójuk révén érintkezik velük. Szűkszavú jogász, bizonyos Balázs, nem kenyere a közlékenység. Amellett öntelt és goromba, mintha az erő, melyet képvisel, növelné öntudatát. Szelepcsényivel tisztességesen, ám egyben fensőbbségesen beszél. S amit közöl, olyan bürokratikus jogásznyelven mondja, hogy Szelepesényinek elég baja van, míg kihámozza a lényegét. Taknyosnak vél!, mondja erre Barabás, nincs előtte tekintélyed, meg is értem! Szelepcsényi nem vág vissza, kiismerhetetlenül vigyorog. Beszélj csak!, gondolhatja. Mindenesetre megjegyzi, elvárják tőle, legalábbis egyelőre, ki ismerhetné jövő céljaikat?, megkövetelik, hogy egészséges, humánus és liberális eszmék jegyében, józanul és konfrontációmentesen irányítsa a vállalatot. A kisebbségi tudat egészségtelen deformációira nagy gondot fordítson. Veszélyes gyutacs lehet a szenvedélyes nemzeti igazságérzet, a mai világban bárhol bombát robbanthat. Trianon óta nincs békesség!, mondja Szelepcsényinek a szűkszavú és bonyolult nyelvezetű jogász, bizonyos Balázs. Éppen azokban a napokban, amikor lezajlott a bombariadó, Püspöki Béla akkor az égre tekintett, onnan hullnak a bombák, de hát ott a Teremtő lakik..! Ezek a bombák a földön közlekednek, többnyire ember lábakon!, mondta akkor száraz hangon Barabás. A Pannon Kikelet irányába egyetlen nyom vezet Nem jelentős, ám el lehet indulni rajta. A szűkszavú Balázs elárulta Szelepcsényinek, hogy a Kft vezetőségében néhány egykori funkcionárius ül és a társulás tőkéjében a múlt idők papalásai érdekeltek A nyom meglepő, ám nem kizárható! A letűnt rend exponensei egyre gyakrabban jelennek meg tekintélyes privatizőrök és sikeres vállalkozók személyében, mint nagymenő üzletemberek Bár nevük véletlenül merül fel, mert általában társtulajdonosok és igazgatótanács-tagok burkoltságában húzódnak meg, vezérigazgatóságok jótékony homályában és magánbankok bűvöletében élnek. Telekkönyvek és tulajdonjogi bizonylatok mezőin virulnak, kevesen ismerik őket Csak a televíziónak a felső tízezerről szóló műsoraiban bukkannak fel néha, mint az új nemzeti tőkésosztály. Gondterhelt képes elindulni ezen a szálon. (Barabás ötlete.) A régi időkből akadhat néhány ismerőse, aki összeköttetései révén talán eljut a Pannon Kikeletig. Ó, Gondterhelt, ha nem sértődött meg! Liza akkor is leszerelheti. Ó, Lizácska, Gondterhelt bohón megerőszakolta volna, ám berúgott, mielőtt a tettekig elért. Csak Liza segíthet, Barabás beszél vele, a lány pedig felhívja a meddő idő sodródó emberét.
