Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
lók, számítógépes hasábszerkesztők, grafikus tördelők, fénymásolók és titkárnők, szakelőadók és kultúrpropagandisták, küldöncök és takarítóasszonyok, sorra indulnak fel a lépcsőkön, elfoglalják íróasztalukat, székeiket, az élet visszatér a régi kerékvágásba s a tudatformáló munka megindul. Egyedül Püspöki Béla marad az udvaron. — Isten megsegített... — örvendezik hangosan —, maradjon velünk továbbra is..! Ott is marad lenn Püspöki, a fűtőházban a helye s még fűteni kell! Mégsem tér vissza az élet a régi kerékvágásba. Ahogy ugyanazon folyóba sem léphetünk még egyszer! (Bölcs görög bölcs!) Mert a régi kerékvágás posvány'ba torkollott, igaz se volt talán. Az idő most a hét mérföldet lépő mesebeli csizmát viseli és óriásiakat lépeget. Az igazgatói szoba várja Szelepcsényi Jenőt. Eddig kopogás után, engedélyre lépett be, most majd ő ad engedélyt belépésre. Gondterhelt óta a megszokott utak emlékképpé fakultak, mintha az utóbbi időben szűzföldeken járna a kisebbségi tudatformálás. Magának tör utat járatlan lápvidékeken, ösvényt vág átláthatatlan, bozótos vadonban. A hagyományos út biztonságot és nyugalmat jelentett, a feltöretlen szűzföld kockázatot és veszélyt. De hát az élet minden területe szűzföldnek tűnik fel, minden ismeretlen és sehol nincs bizonyosság. Bár a tudatformálók, s ebben maradéktalanul egyetértenek, a forradalomtól, jámbor vagy bársonyos, vértelen vagy erőszakos, egyre megy!, a demokratikus újjászületéstől elmélyülő szabadságot és táguló látóhatárt vártak, európai horizontokat, nem új és ismeretlen veszélyhelyzeteket. A Pannon Kikelet Kft. rejtélye a legedzettebb lelket is szorongásra készteti. Minden rejtélyes, megismerhetetlen vagy homályban maradó erő a végzet rokona lehet! Még akkor is, ha a kisebbségi tudatformálás egyik ellenszenves, bár mégis jelentős eleme a szorongás. A kisebbségi ember befagyott folyón jár, s nem tudhatja, milyen vastag alatta a jég! Vajon elbírja-e? Vagy beszakad alatta? Száz csapda és ezer veszély környékezi. Bármely pillanatban fejére dőlhet a ház, leszakad alatta a lépcső, felborul vele a villamos vagy elüti egy autó. Híven jellemzi, különösen az értelmiségiek érzik, a falumban, marhaság!, mondaná Zsembery Kolos, a sajátos lelkiállapotot. A felsorolt lehetőségek általában nem történnek meg, ám a kisebbségi tudat úgy véli, bármikor megtörténhetnek. S még más egyéb dolgok is megtörténhetnek, ezektől sokkal rosszabbak is. így hát ez az árvaságra hajlamos tudat roppant érzékeny, állandóan gyanakvó és többnyire felsőbb hatalmak kiszolgáltatottjának érzi magát. Ezért, hogy a Pannon Kikelet már-már tébolyba kergeti az embereket. Mintha a létüket maga az ördög birtokolná és munkájukat Lucifer irányítaná. Szelepcsényi nem is igyekszik átvenni hivatalát, igazgatói minőségében azon van, hogy semmi ne mozduljon el, minden maradjon nyugalmi helyzetében, fejlődés sem kell, álljon az idő. A gyökeres változások kora még nem érkezett el. A múlt eltemetve, a jelen bebetonozva, jövő... a jövő ismeretlen. S ez a legaggasztóbb! A kisebbségi tudatformálás a jövő szerelmese! Hogy szeressen valakit, ami nincs? Gondterheltet a jámbor forradalom söpörte el, de milyen új hatalom távolítja el Barabást? Kiknek alkalmasabb vezető Szelepcsényi? A kisebbségi tudatformáló arról is meg van győződve, hogy ha ismeretlen erők Téli áradás
