Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Csoóri Sándor: Az első kör (esszé)
Csoóri Sándor már bronz alakban, Gyulán fölállítva, amelyről 19ó0-an elragadtatott sorokat írtam. A szobor, ismereteim szerint nyolc évig raktári vagy inkább katakombai létben várakozott arra, hogy betöltse küldetését. 1956-ban ez meg is történt. Az első magasztaló mondatokat Nagy László mondta róla. Emlékszem még Hubay Miklós és Fülep Lajos igazságot szolgáltató véleményére, amelyek ha messze elmaradtak is Nagy László versmondataitól, de egyértelműen korszakos műnek ítélték a szobrot, megjegyezve róla, hogy Ferenczy Béni Ady látomása alapján mintázta meg a legistenibb költőfiút. Fülep, fölemlegetve Adyt, ezt közli velünk: ...hogy ilyennek látta, nem gondolom, tudom, nemegyszer beszéltünk r óla.” Én viszont a szobor első megpillantásakor ösztönösen, szinte „bűnösen” azt gondoltam róla, hogy a földön álló, csupa-indulat, csupa-ideg, csupa-láz Petőfit sokkal inkább Illyés könyve sugalmazhatta. Nem gondoltam akkor se, és most se gondolom, hogy Adynak nem volt köze hozzá, sőt elismerem, hogy az elsőszülöttségi jog az övé, de a duhaj és zseniális Ady Petőfije ismerősebben bolyongna a Hóvár-bércek alatt a Hadak útján, a Hunn, új legendák közelében, Délibáb őse ködvárosában, mint a téli pusztán, ahol egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, mert jobb szeretne inni kinn a tó vizéből. Az igazság az, hogy a „Lobogónk: Petőfi” programos irodalmi korszaka után annyira örültünk a politikai giccsnek és a hazug pátosznak hátat fordító szobornak, hogy ízléstelen ünneprontás lett volna bármilyen árnyalatra hivatkozni. De most, fél évszázaddal az akkori idők közéleti perverzitásai után, okoskodás nélkül elmondhatom: ha például Babitsra, Németh Lászlóra, Veres Péterre, Cs. Szabóra és a művelt magyar olvasók többségére elemien hatott Illyés Petőfi-könyve, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy épp Ferenczyre ne hatott volna sorsszerűén. A fordulatot hozó és szemléletet változtató két könyve után, Illyés hamarosan egy újabb könyvvel jelentkezik: a Magyarokkal. A címe szokatlan, zavarba ejtő. Maga a könyv legalább olyan sikeres, mint a Puszták népe és a Petőfi, de láthatóan mégsem okoz akkora szemléleti változást, mint azok. Pedig legalább annyi érzelmi, gondolati, történelmi és társadalmi újdonság fejeződik ki benne. Csakhogy ezek az újdonságok nem a látható, külső világban zajlanak, hanem a személyiség legbelsőbb köreiben. A Magyarok műfaji megjelölése: naplójegyzetek. Az olvasó úti beszámolókat, társadalomrajzokat, rövidebb-hosszabb irodalmi és történelmi esszéket találhat bennük, vitairatokat, emlékezéseket, filozófiai futamokat, álomfejtést s egy költő lírai vallomásait. Huszonnégy-huszonöt éves fejjel először magam is így olvastam a 469 oldalas művet. Olvasás közben folyamatosan Petőfi Úti levelei jutottak eszembe meg a naplói. Meg egyéb prózai írásai, amelyekben hol Shakespeare- ről beszél, hol Kazinczyról vagy Zrínyi Ilonáról, hol a forradalmak természetéről, hol arról, miért kell uralkodóvá tenni a népet a költészetben. De bármibe kezd, fél pillanat alatt világ teremtődik mondatai köré. Ugyenezt éreztem a Magyarok olvasása közben is. A második vagy harmadik alkalommal azonban, arra döbbentem rá, hogy a Magyarok műfaja félrevezető. A
