Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

uradalmi gépész. Gyermekkorát ő maga is pusztán, majorokban tölti. Ez a hely lesz első irodalmi próbálkozásainak élményforrása. És később ezt dolgozza fel megrázó szociográfiai művében a Puszták népében. Nehéz körülmények között végzi el a középiskolát. Fiatalon bekapcsolódik a forradalmi mozgalmakba. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona. A forradalom bukása után menekülnie kell, és kisebb kitérőkkel Párizsba kerül. Bányász, könyvkötő, tanító, és közben szorgalmasan hallgatja a Sorbonne-on az előadásokat. A franciaországi magyar lapokban közölték első verseit.

1926-ban hazatér. Budapesten kap szerény hivatalnoki állást. Először Kassák lapjába dolgozik, majd a Nyugatban jelennek meg rendszeresen írásai és versei. Babits hamar felfigyel rendívüli tehetségére. Megjelenik első verseskötete (Nehéz föld) és az új költőnemzedék vezető egyénisége lesz. A harmincas évek elején négyszer kap Baumgarten-díjat. Egy ideig szoros barátság fűzi József Attilához is. Sallai és Fürst halálos ítéletének tárgyalásakor a tiltakozó röpiratok egyik szövegezője, amiért több társával együtt letartóztatják.

Csatlakozik a népi írók mozgalmához és a Válasz című folyóirat munkatársa lesz. 1934-ben részt vesz a moszkvai írókongresszuson. Hazatérte után őszinte tárgyilagos hangon számol be útiélményeiről, mely könyv alakban is megjelenik. Babits halála után a Nyugat folyóiratot Magyar Csillag néven szerkeszti tovább, de a német megszállás alatt újra bujdosnia kell.

A felszabadulás után országgyűlési képviselő, de később visszahúzódva a közéleti szerepléstől egyre inkább az irodalomnak szenteli idejét. És írásaiban a nemzet és a társadalom gyötrő kérdéseire keresi a választ. S itt válik újra meg újra közéleti emberré, akit a nép és a világ dolgai egyformán érdekelnek. Németh László már a harmincas évek közepén rátapintott versei lényegére: „Egy olyan kor stílusa ő már, melyben a költő nem idegei cimbalmán játszik, hanem a természet orgonáján, nem önnön misztériumába néz, hanem a világba.”

Illyés Gyula költészete a szürrealista hatásokkal gazdagodva és azokat később levetkőzve, a gyermekkor élményeiből, a nép valódi világából merítve mindig a nemzet társadalmi problémáit tárja fel. Drámái is a nemzeti sorsfordulók egy-egy mérföldkövei, a miértre, a hogyan továbbra keresi bennük a választ, és a történelem valós tényeit tárja fel megrázó, meggyőző őszinteséggel és erővel. Művészete mindig a nép, a nemzet ügye is, és az emberi haladás szolgálatában áll. Ezért mindig időszerű. Hatása túlnő az országhatárokon és ma már nemcsak a magyar irodalom jelentős egyénisége. Európa is felfigyelt szavára és műveire.

(Hét, 1982. 44. szám)