Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: A szonettkoszorútól a vizuális költészetig a határon túli magyar irodalomban (esszé)

A szonettkoszorútól a vizuális költészetig..

hagyományos jelentéshordozó nyelvi rétegek: az orális nyelv, írott nyelv, látható nyelv mellé felzárkózik a képnyelv is.

Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely alapító triászának egyik tagja így rajzolja elénk a változásokat. „Az irodalom (a művészetek) fokozatos dematerializáló- dása, anyagtalanná válása már rövid távon is a művészetek teljes átalakulásához, a virtuális művészetek kibontakozásához vezet. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kép a mágnesszalagon vagy a lemezen nem látható, csak elektromos energiával működő készülék segítségével, az átkódolás elvégzése után nézhető meg. A dematerializálódás egy általános absztrakciós folyamat része, fontos ismertetőjele. Az absztrakció: nézetem szerint a huszonegyedik század irodalmának, művészetének is rendkívül fontos rendezőelve marad. (Frissítsük fel emlékezetünkben az absztrakció meghatározását: a lényegesnek a lényegtelentől való elválasztása és kiemelése. Az irodalomban például: a szószátyár regény után a lényegre törő elektronikus képszöveg.)” (Nagy Pál 1995: 343)

Ez az erős absztraháló szándék hozza ismét divatba például a miniatűr klasszikus japán versformát, a haikut, amely ma már nem annyira formai kötöttségek felől jelent kihívást, inkább az újszerű életérzés kifejezésére kínál lehetőséget. (Emlékeztetőül: a haiku „lírai műfaj. Három sorból, tizenhét szótagból áll, rímtelen, hangsúlyos; az első sor 5, a második 7, a harmadik 5 szótag. Eredete a tanka XIII. századi kialakulásáig nyúlik vissza, de a XVII. század végén Matsou Basho dolgozta ki végleges formáját. Témához kötött — tartalma a természetábrázolás, mely filozófiai gondolatot közvetít. Jelképei között gyakori a vízen tükröződő Hold, mely a dolgok tudati tükröződését szimbolizálja, s általában a fent és lent viszonya, mely ellentét, párhuzam, megfelelés, kölcsönösség egyaránt lehet. A XX. század elején honosodott meg Európában. Kosztolányi »a szép hűtlenség« jegyében rímes, időmértékes formában fordította, a szótagszám megváltoztatásával: »A holdsugár, mint az ezüsteső dűlt / s én hajnalig járkáltam künn a tónál,/ akár egy őrült«.” (Maj^suo Basho: Babonás holdfény Alföldi Jenő; 103—4.)

Az újvidéki Pap József számára a haiku nemcsak a tömörítés gyakorlására, hanem a megvilágosodás pillanatainak megformálása is lehetőséget kínál. Egy ilyen pillanat:

„Csak mosolyom van és feléd nyújtott kezem.

Az nincs — fegyverem." (De azért...l 31)

Az ugyancsak vajdasági Böndör Pál, aki szintén próbára tette magát a japán költészet kisformái: a haiku és tanka kipróbálása során, így összegezte tapasztalatait: „A haiku szabta 17 szótagban is lehet bőbeszédű valaki, és a hexameterekben is szűkszavúan lényegre szorítkozó.” (Várnak a kapuk: 211). András Sándornak szintén van jó néhány rövid verse. Amikor megkérdeztük tőle, hogy ezeknek van-e valami közük a japán haiku formához, így válaszolt: „Hangulatilag vagy indulatilag biztos, hiszen a zen-féle gondolkodás vagy életérzés nagyon közel áll hozzám. Nem formájában, jelentésében haiku: mint a víz tükrén egy fodor: jön és elmegy” (De azért... 1 42).

A magyar költészet hagyományai között más követésre méltó példa is akad, ilyen az epigrammatikus tömörségű, csattanós rövid vers. Kányádi Sándor