Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)
Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban volt. egy áramlattal előttem járt, úgy hiszem, a bretonistákkal, Aragonnal tartott fenn kapcsolatot. Párizsban nem találkoztunk többször, mindegyikünk ment a maga útján. Én 1924-ben tértem haza, ő, tudomásom szerint, csak 1926-ban. 1933-ban találkoztunk újra a Pen Club már említett kongresszusán. Akkor már mindketten némileg „beérkeztünk”, én már magam mögött tudtam műveim felét, s épp áttérőben voltam a magam boncolgatásának, az önmarcangolásnak a korszakából a szolidáris elkötelezettség érájába. Ő hasonlóan gazdag, sőt még termékenyebb életszakaszokon ment át. A szüntelen polarizálódás; haza és nagyvilág; hit és kételkedés; harc, lázadás és fásult közöny, szenvedélyes lelkesedés és ellankadás, ellágyulás és irónia — mindig vonzott. Ha jól emlékszem, aztán még sajtóattasénknál, a néhai Anton Strakánál is találkoztunk Illyéssel. Figyelemmel kísértem Illyés Gyula szerteágazó munkásságát, legtöbb művét meg is szereztem. Legutóbbi gazdag aratását, a Poharaim című kötetet, ő maga ajándékozta nekem ajánlással, amikor előadást tartottam Budapesten. Klasszikus francia költők című hatalmas antológiáját nagy örömmel és élvezettel böngésztem. Én is átadtam Illyésnek a Kvapky z perlete (Gyöngyházcseppek) című könyvemet, ezt a franciából szlovákra fordított versválogatást. Az Illyés-versek közül eddig lefordítottam az Óda egy hivatalba lépő afgán miniszterhez címűt, a Mikor című hatalmas, megrázó költeményt és két szonettet, amelyek olyanok, mint két remekbe faragott kőtömb, egyik a Don Juan megtérése, másik a Szövetség. Örülök, hogy a magyar költészet teljes antológiáján kívül, amelyen most dolgozom, s amelyben megjelennek majd az említett Illyés-versek (s talán még továbbiak is), készülőben van egy külön szlovák válogatás is Illyés Gyula verseiből. Ez egy fiatalabb költőtárs, Vojtech Kondrót munkája. Országaink és népeink ma, az új szocialista rendben, az új, a humánusabb társadalomban egymás mellett haladnak a még jobb jövő felé. Per aspera ad astra — szó szerint így van ez. Kedves Illyés Gyula, költőtárs, régi barátom — útitársam! Habár mindketten közeledünk az élet alkonyához, örvendjünk, hogy legalább valamivel hozzájárultunk a népeink jobb életéről szőtt elképzelésekhez. A művészet vagy felemel, vagy elillan, mint a füst és pára. Te jól végezted a felemelés munkáját. Folytasd és tetőzd be művedet! (.Irodalmi Szemle, 1973. 1. szám) ZALABAI ZSIGMOND a tárgyilagos indulat költője (Tapogatózás Illyés Gyula versvilágában) Illyés Gyula versein nem lehet nem elgondolkodni. Ahogy a verssorok lépcsőin képzeletünk aláereszkedik az utolsó, a „földszinti” versszakba, hogy kilépjen belőle, szabaduljon tőle, azonnal visszatorpan, mert elétárul a látvány:
