Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

Között igyekszik fölfelé... Szobája várja,

Hol egykor — mondják — a dicső Svejk lakott,

Fura kalandok hőse s kutyák barátja. —

Most poloskák ólja e szoba! Bűzöknek trösztje! Tört ablakok

Grimásza! S künn, október híg levében,

A ház előtt, mely régente jeles bordély Volt, a szél bús lámpásokat himbál.

Árnyékán hosszasan tűnődik egy életunt borbély,

S körülötte, a baljóslatú éjben,

Marcona hölgyek zászlóalja cirkál.

ILLYÉS GYULA

Külváros

Gyanús pajtások, szomjas némberek közül a költő végre hazabaktat; méri magán, mint hőmérőn, melyet beteg és nyirkos test hevébe raktak,

a bűnt, a bűzt, az undort, undorát, a lázt, lázálmait e külnegyednek, hol az ember is úgy kúszik tovább, ahogy az álmok népei lebegnek.

Ez hát a föld, amelyen énekelnem himnuszt rendeltél — szól és föltekint. Mögötte tolvaj lép. Emitt rekedten két korhely áldja a rend őreit.

Arrébb egy lámpa dicsfénye alatt több hölgy mereng, akár hajóra várna. Ám ezt, bocsátva mély sóhajokat, már a lépcsőház ablakából látja,

hol minden fordulónál visszanézve, dús ihletével feljebb félve hág; minél magasabb régiókba ér fel, annál kísértőbb: vesse le magát.

De mindez ködlő bosszúvágy csupán. Egy hősi álom! Tündöklő regény-vég! Élni fog, tudjuk. Annyija után