Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

tiltakozó, a forradalmi költőknek inkább csak a hangjukat érezzük. De ennek a hangos, átkozódó költőnek tolongó szavaiból kihalljuk szíve meggyorsult, majd elakadó dobogását, minél jobban szitkozódik, annál jobban. Minél jobban tiltakozik sorsa és a költészet ellen, annál jobban érezzük költői erejét.” (Nyugat, 1930. évf. II, k. 367. o.)

A további öt kritika közül a Bartáról, Mécsről és Egriről írottak emelkednek ki. Ezek igényes elemző írások, míg a Sáfáryról és Morvayról készített recenziók csak gyorsan rögzített impresszionista skiccek.

Az emigráns Barta Pozsonyban kiadott regényét (A sötét ujj, 1928) — melyet többek között Fábry Zoltán és Zelk Zoltán méltattak (a Korunkban és a Munkában) — Illyés nagyra értékelte és — Fábryhoz hasonlóan — úttörő magyar szocialista parasztregénynek nevezte. „Alig tudunk valamit arról, hogyan áll a mégis csak letagadhatatlan magyarság, tehát elsősorban a parasztság és a zsellérség a szocializmussal szemben — írja Illyés. — Ilyen értelemben vett magyar vonatkozású szocialista irodalomról alig beszélhetünk. Pozsonyban most megalakult egy kiadóvállalat, mely az őszi piacra egyszerre négy szocialista, vagy legalább a szocializmus felé hajló magyar regényt bocsátott ki. A négy könyv közül az első s mintegy iránymutató, Barta Lajos regénye. — Parasztregény.” Fábryhoz és Zelkhez hasonlóan Illyés is foglalkozott a regény problematikusnak látott vonatkozásával: azzal, hogy Barta tragédiának ábrázolja a parasztságnak a kapitalizmus hatására beálló elproletarizálódását, pedig az perspektivikusan, a gazdasági-társadalmi fejlődés szemszögéből pozitív stádiumnak tekinthető. Illyés ezt a dilemmát a szovjet kollektivizálásra való utalással oldja fel: „Pesszimista ez a regény, annyira komor, vigasztalan és reménytelen, hogy szinte kétségbeesés fogja el az embert elolvasása után. Barta tudja, hogy a gyár megöli a parasztság minden faji értékét, érdekességét; fájlalja, szörnyűnek tartja ezt, könyvében a gyárkémény úgy tűnik fel, mint egy könyörtelen isten baljóslatú ujja, de mégis erre sodortatja (néha kissé erőszakolva) valamennyi alakját. A szocializmus szerint ez elkerülhetetlen út. Lássuk közelebbről ezt a problémát. Barta regényével kapcsolatban helye van, hogy foglalkozzunk vele, ez a probléma a hőse az egész regénynek... A parasztság elproletarizálódásának tragikus, de a történelmi fejlődés szempontjából mégis kívánatos szükségszerűségét az orosz szocialisták terjesztették el annak idején a néppárti narodnikiek tolsztojánus parasztistenítő... programjának ellensúlyozására. Az akkori orosz szocialisták csak az ipari munkást vették igazán munkásszámba, előttük a gyári proletárság volt a jövendő letéteményese, szükségszerűnek látták, hogy ez a tábor minél jobban szaporodjon. Nos, éppen Oroszország adta és adja a példát, hogy a proletarizá- lódás nem is olyan nagy történelmi szükség. A földtelen, félnincstelen parasztság egyetlen útja nem a gyárakon át vezet a jövendű felé.” (Nyugat,

1928. évf. II. kf 693. o.)

Mécs Lászlót Illyés a Katolikus költészet című nagy felmérő tanulmányában (Nyugat, 1933. évf. I. k. 422—430. o.) keményen megbírálta. „Jellegzetesen pap ő is, de a hangos szónokok fajtájából — állapította meg. — Versei gátlástalanul ömlenek, és neki éppen ez a fogyatkozása. Ő az, akire igazán áll, hogy a kevesebb több lett volna. De hírnevet éppen bőbeszédűségével hódít. Versei