Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

milyen botorság tézis és antitézis harcában a szintézist — kompromisszumnak bélyegezni.

És Annát is jelentette Párizs, feledhetetlenül szép szerelmi élmények színhelyét, Szajna-parti sétákat, andalgást a Boulevard Bourdonon... Párizs költészetének másik nagy forrása. Ha Illyés Párizst ír, egy kicsit azt mondja: ifjúság.

Ez pedig Illyés lírájának harmadik nagy témája, különösen az utóbbi időben: az ifjúság. Némely olvasója talán úgy vélhetné, hogy Illyés kései lírája éppen ellenkezőleg az öregségről szól. De hiszen ez ugyanannak a dolognak két oldala, mint ahogyan az optikai csalódás egyik iskolapéldájában a kocka aszerint látszik kivájtnak vagy teltnek, honnan szemléljük. Illyés őszies lírájának szavai szomorúak, olykor halálosan szomorúak, de milyen messze vannak az öregkori tünetek, a megváltoztathatatlan tények előtti kapitulációtól! A halál rémeit hessegetve az életet ünnepli; az idő múlásán keseregve az ifjúságot magasztalja. Elérkezvén az emberi élet legintimebb, legszemélyesebb mozzanataihoz, felemelkedik ahhoz a legáltalánosabbhoz, ami nélkül egyetlen lírai életmű sem lehet teljes. A Fáklyalángban a kilencvenéves Kossuth elárulja magas kora titkát: furor conservât. A harag megtartja az embert... (Az ifjúharag — mondta Petőfi). S éppen erről van szó: a harag, a megvetés férfias gesztusáról, a varázsigéről, amely lehetővé teszi, hogy ebből az élethalálharcból ne csak becsülettel, hanem a magunk módján győztesen is kerüljünk ki, hogy előre megfogalmazzuk és kimondjuk a halottainkból visszaizenendő utolsó szavunkat. Furor conservât... Különben beszéljenek a tények:

A Menedék című vers a Kézfogásokban jelent meg 1956-ban.

Utána újabb lírai szüret következett, az Új versek, és Nyitott ajtó címmel egy kötetnyi versfordítás is.

Megírta Malom a Séden című drámáját, mely a magyar értelmiség magatartásáról szól 1944 nagy történelmi próbájában.

Átírta vagy újraalkotta Teleki László klasszikus tragédiáját, a Kegyencet, mely a legjobb magyar drámák közé tartozik, de művészi erényei alatta maradnak gondolati mélységének. A mű alapproblémája: meddig lehet taktikai okokból szolgálni a zsarnokot? Miután befejezte ezt az átköltést, nyomban új drámát írt, melynek hőse nem más, mint az előbbi mű szerzője. A különc, a demokrata, forradalmár, Kossuth diplomatája, magyarok és nem magyarok közép-európai együttéléséről a legvilágosabban gondolkodó fő. Illyés itt egy nemes és tiszta, de mind ez ideig nem eléggé méltányolt hagyományra figyelmeztet.

Alkotó lendületének nem lankadó erejével versének hősére, a szilfára emlékeztet:

Egyetlen levelet sem engedett át ingyen az Idő kártékony viharának!

(1965) (Tények és kérdőjelek, 1971)