Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)
Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban TURCZEL LAJOS Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom Ismeretes, hogy kisebbségi irodalmunk első szakaszában az emigráns íróknak igen jelentős szerepük volt. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy a Magyarországon élő kiemelkedő írók közül is többen élénk érdeklődéssel kísérték szellemi erőfeszítéseinket, és tartósan vagy alkalmilag kapcsolatba is kerültek irodalmunkkal, irodalmi életünkkel. Mindezt elsősorban Móricz Zsigmondról lehet elmondani, aki — különösen itteni előadáskörútjai alkalmával — több cikket írt bontakozó irodalmunk alapvető kérdéseiről, tehetségekre hívta föl a figyelmet, és abban az időben, mikor a Nyugat társszerkesztője volt (1929—1933), magyarországi publicitást igyekezett biztosítani íróinknak. Móricz nemzedékéből még Schöpflin Aladárt, Babits Mihályt, a fiatalabbak közül pedig Féja Gézát, Németh Lászlót és Illyés Gyulát kell kiemelni. Schöpflin az elsők között látta meg a kisebbségi irodalom jellegzetességeit, új vonásait; Babits az enyhébb mérce kívánalma és az esztétikán kívüli szempontok eluralkodása ellen lépett fel; a Léva környékéről származó Féja Géza szlovákiai folyóiratok magyarországi szerkesztője, lektora, tanácsadója volt, és a dilettantizmust, kvaterkaszellemet Fábryéhoz hasonló kíméletlenséggel ostorozta. Németh László több kritikát írt az íróinkról, és az induló Válasz folyóiratban egy olyan ankétot kezdeményezett, amelynek célja a kisebbségek szellemi életének föltérképezése és aktivizálása volt. Illyés Gyula — akinek az első irodalmi szakaszunkkal való kapcsolatait itt most részletesebben akarom bemutatni — a legaktívabb kapcsolatteremtők és kapcsolattartók közé tartozott, s ilyen irányú ténykedésének jelentősége megközelítette Móriczét és Féjáét. Irodalmunkkal való intenzív kapcsolatait két egyenértékű részre lehet osztani: a szellemi életünkben való közvetlen és mozgósító jelenlétére és a magyarországi sajtóban irodalmunkról megjelentetett kritikára. I Illyés itteni szereplésének, „jelenlétének” legfőbb fóruma a Magyar Nap volt. Ez a népfront-szellemiségű kommunista napilap a korabeli haladó magyarországi irodalomnak — s azon belül a népi írók mozgalmának — nagy teret adott. „Mindenekelőtt a magyarországi népi megújhodás sokat ígérő friss lendülete legyen példánk — írta a kulturális rovat vezetője, Vass László. — A magyar irodalom központjából felénk sugárzó szuggesztív erő, amely Illyés Gyula, Féja Géza, Kovács Imre s József Attila írásaival nekünk is küldött üzenetet, és hírt adott a magyarság belső szociális megújhodásának megindult folyamatairól. A szellemi, kulturális egység szakadozó szálait éppen ezek a határon túlról küldött üzenetek, a Puszták népe, a Viharsarok, a Néma forradalom, a Bűntudat erősítették meg újra azzal, hogy e könyvek mélységes igazsága és biblikus hite meggyőzött bennünket is saját sorsunk átalakításának szükségességéről.” (Vass László: Sírásók és ébresztők. Magyar
