Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)
Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban költői programja. Ott olvashatjuk e kötet bevezető soraiban is: „A jártasság mindenben az egyszerűségre ad módot és parancsot: épp a legbonyolultabb dolgokra találni legköznapibb szavakat. Nem lehet akadály, hogy első hallásra ezt néha a magukat értőknek hívők értik a legbajosabban.” A Dőlt vitorlában — győztesen röpülve — Illyés kikötött egy világirodalmi mértékű és rangú költészet partjain. (.Irodalmi Szemle, 1966. 5. sz..) RÁKOS PÉTER Illyés Gyula lírájáról Utószó verseinek cseh nyelvű kiadásához Illyés Gyula válogatott verseit cseh fordításban két legjelentősebb prózai műve előzte meg: a Petőfi életrajza és a Puszták népe. Csehül eddig csak szórványosan jelent meg néhány verse, a legtöbb 1953-ban, prágai látogatása alkalmával. Pedig kétség sem fér hozzá, hogy Illyés elsősorban költő: így látja ezt az irodalomtörténet, s vele szokatlan összhangban maga a költő is. De tegyük mindjárt hozzá, hogy két említett prózai írása életművének korántsem a perifériáján helyezkedik el, mint némely nagy költőnél, akiknek prózája inkább a profiljuk megrajzolását könnyebbé tevő dokumentum, mint teljes értékű alkotás. S ami még fontosabb: Illyés prózai írásait ugyanaz a líra s helyenként ugyanaz a pátosz hevíti, amely költészetének is szárnyat ad. A Petőfi és a Puszták népe voltaképpen eszményi bevezetés Illyés lírájához. Petőfi életrajzával Illyés 1937-ben a forradalmár költő hagyatékának valódi értelmét élesztgette, melyet a méltatlan kor — egy másik nagy költő szavával — kövek helyett frázisok alá temetett. „Orvgazdának érezheti magát, aki csak verseinek »szépségét« élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő parancstól” — írta a könyv utóhangjában. A Puszták népe színes s emellett tárgyilagos szociográfiai képe a dunántúli cselédek életének. Vagyis egy darab önéletrajz, hiszen Illyés innen származik, innen került fel csodával határos szerencsével felsőbb iskolákra, s a könyv nem egyéb, mint az író hitvallása. Mintha csak követként küldték volna fel az élet napos oldalára, a kultúra és jólét forrásaihoz, hatalmas gesztussal nyújtva ki kezét s emeli magához, mintegy parancsnak engedelmeskedve, gyermekkora egész világát: előretolt hídfő vagy inkább híd ő, melyen mindig újak és újak indulnak rohamra. Nemcsak korszerű szociális követelmények dolga ez számára, hanem sokkal több: a nemzeti filozófia és történelem sarokköve, emberség kategóriája, s az irodalomba való belépése zord idejében harci program is. A történelmi fejlődés során nem egy felfedezésből közhely lett, de Illyés szerencsére még mindig tud csodálkozni, a már egyszer kinyilatkoztatott igazságokon új meg új aspektusokat felfedezni. Többnyire történelmieket. A dicsőséges negyvennyolcról szóló két színművében, Dózsa-drámájában a nép mindenütt elfoglalja azt a helyet, amelyet az előző korok hamis történelmi
