Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL (Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz, Németh László: Illyés Gyula: Nehéz föld, József Attila: Illyés Gyulának, Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában, Nemeskürty István: Petőfi unokája, Fábry Zoltán: Levél, Palotai Erzsi: Illyés körül, Schöpflin Aladár: Illyés Gyula, a költő, Keresztury Dezső: Köszöntő, Vas István: Illyés versei elé, Szabó Magda: Illyés megtörtént velem, Weöres Sándor: Illyés Gyula ravatalára)

KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL

Egy kócsag úszott felettem az éj fodraiban,

S kiáltott, kiáltott háromszor felém,

— Hej, kócsag! — feleltem —, hagyj békében engem.

Fiatal vagyok még, ezután csak kedvesemnek élek!

Egy toll hullott elém, felvettem, vele írok majd levelet Ha hegyemre ér a nap, aranyába mártom s vele írom meg

vidám szerelmemet Ha ideér a nap... de a nap még... stb.

Szereti a széles képeket, az idillt, az évődést. Odavetett gyeplőjű asszociációk, látszólag senki sem fékezi, rendezi őket, s mégis rendezi egy fölényes ízlés, a közvetlenség lassan fejlődő helyzeteknek válik ürügyévé, s a mímelt pongyolaság gyors képzeletugrásokat készít elő. Évek óta hajtogatom, hogy Erdélyi hangja mennyire nem hasonlít Petőfiéhez. Nos, így izolálva ez a hang sem hasonlít az előzőhöz. Mert ez a tájképfestő Petőfi hangja.

Népies költő tehát? Semmi esetre sem. Sőt a klasszikus költészet nagy légvételével patetikus.

Lezúdul a szél a hegyekből — túlérett gyümölcsök Nehéz búcsúja s a halál vörhenyes Árnyéka bolyong kertünkben; az őszi Levél bús kérdést csörrentve hullik a nap Pocsolyái között a hidegülő földre —

Ápold csak telő szőleidet s vigadj Boldog atyám! s dalolj, dalolj,

Hogy már szagos dongájú hordóid mosogathatod —

Vagy más verséből:

...Önnön mérgeitől

Bomlik e förgeteg és termékeny csend havazik majd A vetések álmaira... Rakj addig a tűzre S fonván sötét karod nyakam köré, dalolj

Jólesik elrohanni a mondatokkal. A rímtelen periódusok szabad hullámai viszik. Szabad verse a klasszikus vers szellemét idézi, a legnemesebb versét, amely nem bizonyítja csengettyűkkel, hogy vers, de a legszárnyasabb az emberi szó madarai közt. Hang ez, mely Berzsenyire mutat.

*

Erdélyi, Petőfi, Berzsenyi: égtájak s nem hatások. Talán több égtájat is fölvehetnék, de tájékozódni ennyi is elég. A gazdagság itt úgysem a sokféleségben, inkább az egységben van. Mi fogja egy lírába a sok hangot? Hol a felsőbb garancia, amely helytáll a szétválasztott szólamokért?

Illyés zsellérfiúnak vallja magát, de képzelete nem a zsellérfiúé. Még csak nem is paraszttehetségé. A legkonkrétabb képeinek is van némi metafizikai