Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)

Illyés Gyula verseiből

kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,

beívődik, evődik velődig;

eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,

bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha ezzel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van, minden hiába, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű,

mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.

1950

(.Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.) (Menet a ködben, 1986)

A magánszorgalmú kutyák

Faluzási emlék

Legtöbbet mégis ők gyötörtek.

A magánszorgalmú kutyák! Ámuldozva utáltuk őket.

Ez volt mégis a legcsúnyább.

Sem a hazát és sem urát nem védték. Miért is dühöngtek? Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek, hangjukba fúltak, a buták.

Aki csak utcájukba ért, szaggatták volna cafatokra, csontját mindet megropogtatva,