Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)

„Nem menekülhetsz”

ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszer csak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,

nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,

mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak, s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,

fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz,

aknamező; a csillag: kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónod, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt leheled;

cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben;

a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, ez égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;

mint víz a medret, követed és teremted;