Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)
„Nem menekülhetsz” vidám vitáknál, leányoknál. Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. Lapuljanak bár ezredévig némán, mint visszhang, ha nem kérdik, szavaid annál meglepőbbet dörögnek majd a kérdezőknek. Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. Mert ha sehol is: otthon állok mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. így maradok meg hírvivőnek őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbe menekszik. (Hűtlen jövő, 1938) Nem volt elég A házad itt állt, — szerteszállt! Ezt látod, érted. Azt nem érted, hogy hazád éppen így ért véget — A csoda, hogy addig is állt! Mert nem volt hazának elég, hogy emésztésed vacsorára e dombok aszúját kívánta, és e lapályok kenyerét. És nem volt hazának elég, hogy elmosolyodtál és oldalt oda is néztél, ha megszólalt ízes magyarul a cseléd. És nem volt hazának elég, hogy este letéve a könyvet elnyeltél Bottyánért egy könnyet: az volt a férfi, a derék...! És nem volt hazának elég, hogy kitekintve vonatokból elgondoltad az aratókról: mást érdemelne ez a nép. És nem volt hazának elég, a három szín, ha rád se hagyták, hogy egykor jelkép volt: szabadság, egyenlőség, testvériség!
